Kirúgták őket, pedig kifogástalanul végezték munkájukat

2019-04-01 23:07 | #Kaposvár

Rengeteg panaszt hallani a magyar kórházak higiéniájával kapcsolatban, éppen ezért úgy gondolnánk, hogy megbecsülik a lelkiismeretesen dolgozó takarítószemélyzetet. Ezzel szemben a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház által megbízott takarítócég, a budapesti Qvantum Technologies Kft. mégis kirúgta két alkalmazottját, akik nemcsak szerették munkájukat, hanem a kórház személyzete is megbecsülte őket. Mondvacsinált indokok miatt mégis ott kellett hagyniuk a munkahelyüket.

Szarka Józsefné Ildikó és lánya Johanna a kórház pszichiátriai osztályán takarítottak február hatodikán, amikor a nap végén főnökük kirúgta őket arra hivatkozva, hogy nem értették meg az egyértelmű utasításait, és nem tartották be a szabályokat.

– Amikor minket kirúgtak, akkor éppen calicijárvány volt a pszichiátrián – mondta Ildikó –, és a kórház higiéniai osztálya megtiltotta, hogy a takarítók egymással érintkezzenek, valamint, hogy átmenjenek más részlegre vagy osztályra. Viszont a járvány nem ezen a napon robbant ki, már több hete jelen volt a pszichiátrián. Azért is volt furcsa számomra az utasítás, mert azelőtt két nappal, február negyedikén a szabadnapomon a fül-orrgégészeten helyettesítettem. De ennek ellenére megértettük az utasítást és be is tartottuk.

Annak a tudatában, hogy az osztályon már legalább egy hete járvány tombolt, a főnökség Ildikót gondolkodás nélkül behívta helyettesíteni a fül-orrgégészetre a pszichiátriáról. Ezen felül mielőtt a higiéniai osztály elrendelte volna a „vesztegzárat” és új, hatékonyabb tisztítószerek megrendelésére adott volna parancsot, a kórház takarítói már egy ideje tisztában voltak a fertőzés jelenlétével és veszélyével, amit jeleztek is a feljebbvalóiknak.

– Egész nap betartottuk a rendeletet, viszont a műszakunk végéhez közeledve le kellett vinnem a szemetet a takarítókocsiról az alagsorba, majd pedig megittam az első emeleten egy kávét, ahol találkoztam Johannával, aki ott dolgozott. A kocsit viszont nem toltam be az osztályra, kint hagytam a folyosón, pont a rendelet miatt.. Ekkor látott meg minket a főnökünk, és közölte, hogy húsz percünk van összepakolni és ki vagyunk rúgva. Annak ellenére is, hogy aznap mondta nekünk, hogy a higiéniai osztály feloldotta a rendeletet, és másnap zárófertőtlenítést kell csinálnunk, nem mellesleg a szabadnapunkon.

A munkanapjuk végén rúgták ki őket, amikor utolsó teendőiket elvégezve, a kórház által megszabott szabályokat betartva megittak egy kávét. Szó sem volt felelőtlenségről vagy értetlenségről. Egy mondvacsinált indok miatt kellett otthagyniuk az állásaikat. A járvány ideje alatt a betegeket és az ágyakat folyamatosan szállították egyik emeletről a másikra, a nővérek és a doktorok pedig szabadon mozoghattak a pszichiátriai osztály emeletei között. Igaz, a rendelkezést kifejezetten a takarítókra adta ki a higiéniai osztály, viszont pont a főnökük közölte velük, a kirúgásuk napján, hogy az utasítást feloldották. Mégis elbocsátotta őket a nap végén. Azonban előírás ide vagy oda, a takarítók mindenképp találkoztak egymással a munkakörülményeik miatt, mert nem kaptak megfelelő mennyiségű felszerelést, és folyamatosan le kellett járniuk felmosófejeket és rongyokat mosni és pótolni a mosodába.

– A munkát megkövetelték, de a feltételeket nem biztosították hozzá. Minden reggelt úgy kezdtük, hogy „feltankoltunk” a mosodában, összeszedtük a mopokat és a rongyokat. Ahhoz, hogy normálisan el tudjuk végezni a munkánkat, legalább 20 mopra lenne szüksége mindenkinek, de van, amikor csak kettő vagy öt fej jut. Ez nagyon kevés, pláne egy ilyen vírus idején. Ugyanez igaz a tisztítószerekre is, azokból sincs elég, ami van, azt is sokszor felvizezve adják. Bemegyek a zárt osztályra öt moppal, azzal mire megyek? – tette fel a kérdést jogosan Ildikó.

Mindezek ellenére Ildikó és Johanna szerettek a kórházban dolgozni. Különösen a pszichiátrián, ami az egyik legnehezebb munkakörnyezet az egész intézményben.

–  Mi szerettük az osztályt és az ott dolgozókat, le a kalappal az előtt, amit ők csinálnak. És ők is szerettek minket, számon is kérték a cégen a kirúgásunkat, de semmi sem történt. A munkánkba nem tudtak belekötni. Valamilyen okból el akartak minket távolítani.. De rengeteg munkatársunkat rúgják ki szinte havonta. És nem értjük, hogy ez kinek jó? Se a kórházban dolgozóknak, se a betegeknek, pláne nem a pszichiátriai osztályon, ahol egy beteg nem csak öt napig van bent, hanem sokszor hónapokig. Ugyan ez igaz az ápolók szempontjából is, mire összeszoknak egy takarítóval, addigra utóbbit egyszer csak kirúgják. Ennek ellenére minden zokszó nélkül visszamennénk takarítani, de tudjuk, hogy amíg ez a cég és ez a vezetőség intézi a takarítást a kórházban, addig nem látnak minket szívesen. Bárcsak tudnánk, hogy miért.

Fel akartunk tenni kérdéseket a Qvantum Technologies Kft.-nek is az üggyel kapcsolatban, azonban nem tudtuk elérni őket a hivatalos e-mail címükön. Bármilyen új információ tudatában frissítjük a cikket.

Szerző: Bogdán Erik