Szeméremsértés gyógymasszázs közben a kórházban?

2019-05-14 16:16 | #Kékfény #Kaposvár

- Ha a történtekre gondolok, elfog a hányinger, nagyon nehéz róla beszélnem még mindig - kezdte a beszélgetést a nő, akit annyira sokkoltak a történtek, hogy először nem is akarta elhinni, hogy zaklatás áldozata lett. – Eleinte arra gondoltam, biztos csak bemagyarázom magamnak a történteket és csak véletlen volt az egész ügy.
Végül mégis feljelentést tett és bírósági per kerekedett az esetből.

A kaposvári nő elbeszélése alapján a történet úgy kezdődött, hogy a munkája miatt a vállában ízületi gyulladás keletkezett, s orvosa fizioterápiás kezelésre utalta be a kaposvári kórházba. Egy fiatal férfi lett a masszőrje.

- Már az első kezelés során kínosan éreztem magam, ugyanis amikor ülő helyzetben a gerincemet nyújtotta, szerintem indokolatlanul levettette velem a melltartóm, s az alkarjával zavaróan hozzáért a melleimhez – folytatta az asszony. – Korábban sohasem jártam ilyen kezelésre, így nem tudtam, ez normális-e, ezért nem szóltam, hogy számomra ez meglehetősen kínos.

Később azonban egyértelművé vált számára, hogy a férfi megpróbálja kihasználni a helyzetet.

- A hátmasszázshoz fel kellett feküdnöm az ágyra – mesélte tovább igencsak feldúltan a nő. - Masszázs közben a karjaim tenyérrel felfelé a testem mellett voltak, s egy idő után észrevettem, hogy a masszőr teste folyamatosan hozzám ér. Szabályosan nekem nyomta magát a kezemnél és a csípőmnél. Amikor odanéztem, megdöbbentem: a ruhán át a nemi szervét nyomta a bal tenyerembe. Sajnos leblokkoltam, s ahelyett, hogy felháborodtam volna, meg sem mertem szólalni. És nem akartam elhinni, hogy mindez megtörténhet velem.

A kezelés után sem szólt senkinek, attól félt, úgysem hinnék el neki a történteket, nem lehet igaza egy kórházi dolgozóval szemben.

- Próbáltam elkerülni a következő alkalmat, kértem, hogy ne kelljen többet masszázsra mennem, csak az elektromos kezelésre – állította a KPSVR-nek az áldozat –, de azt mondták, hogy a gyógyulásomhoz mindkettőre szükség van.

Az asszony nem véletlenül tartott az újabb találkozástól: a következő kezelésen a gerincnyújtásnál masszőrje ugyanúgy a melleihez ért, s a hátmasszázsnál is a korábbi forgatókönyv szerint zajlott minden. 

- Ismét nem mertem megszólalni. Hiába is tettem volna. Péntek délután, a műszak vége felé járt az idő, és rajtunk kívül már senki sem lehetett az osztályon. Teljesen kiszolgáltatottnak, megalázottnak éreztem magam. Amikor a férfi a nemi szervét a tenyerembe rakta, elrántottam a kezemet a fejem mellé, ám a masszőr csuklómnál fogva visszahúzta az előző helyzetbe, arra hivatkozva, hogy ez a megfelelő póz. Nem zavartatta magát, nem hagyta abba a molesztálásomat. Nem tudom, mi történt volna, ha hirtelen nem jön egy kollégája, aki a lepedőkről kérdezgette. Így viszont a masszőr befejezte „a kezelést”, felöltözhettem végre és elmehettem. 

Ekkor az asszony már teljesen biztos volt benne, hogy szexuális zaklatás áldozata lett, s bár eleinte nem akart róla beszélni senkinek, végül egy barátnőjének elmesélte a történteket.

- Teljesen kiborultam, kikészültem idegileg, undorodtam az egésztől. A családom is észrevette, hogy valami nincs rendben velem – folytatta –, ezért elmeséltem nekik mindent, s eldöntöttem, felhívom a betegjogi képviselőt, de nem sikerült elérnem. Néhány nap múlva viszont felhívott a barátnőm, és óriási megdöbbenésemre elmondta, hogy véletlenül talált még egy nőt, akivel ugyanaz történt, mint velem. Megkerestem az asszonyt, tőle tudtam meg, hogy akad egy harmadik sorstársunk is.

Ekkor a lapunknak nyilatkozó hölgy ügyvédhez fordult, aki feljelentést javasolt az ügyben. Később kiderült, hogy  bárhárom, egymástól független eset is akadt, a rendőrség – bizonyíthatóság hiányában ­– megszüntette a nyomozást. 

– Nem akartam annyiban hagyni, pótmagánvádat nyújtottam be, el is jutottam a bírósági tárgyalásig. A férfit végül bizonyítottság hiányában mentették fel, a bíró ki is mondta: nem azt állítja, hogy nem történt meg az eset, csak azt, hogy nem tudják kétséget kizáróan bizonyítani. Az ítélethirdetés után, mint akit leforráztak, úgy éreztem magam. Hiábavalónak bizonyult minden – folytatta zaklatottan a hölgy –, a magamért való kiállás bátorsága, a több mint egy éves tortúra, a sok megalázó szituáció, mint például a helyszíni rekonstrukció a kórházban, a három egybehangzó vallomás a bíróságon, az egész küzdelem, nem értem el semmit. Hiába vállaltam fel nyilvánosan a megtörtént szégyent és a velejáró lelki megrázkódtatást. Világossá vált, hogy a férfi megúszta.  

Bizalmam az igazságszolgáltatásban megrendült. Nekem pedig annyi maradt, hogy valahogy túl kell tennem magam a történteken, mert nem élhetek örökké ezzel a traumával. Sokat vívódtam, hogy érdemes-e egyáltalán a nyilvánosság elé lépnem. Arra jutottam: ha annyit elérek vele, hogy nagyobb figyelem irányul ezekre az esetekre, hogy nőtársaim ne keveredjenek hasonló, kiszolgáltatott helyzetbe, már megérte.  Én pedig megpróbálom újra felépíteni az életemet – zárta le történetét a nő szerkesztőségünknek.

Szerző: KPSVR.hu

Fotó: Kiss Nikolett