A becsület városa

2019-08-11 12:17 |

A történet nem régi, öt éven belüli. Volt egy városi intézményvezető, akit nagyon támogatott a település vezetése, különösen polgármestere.  Aztán úgy hozta az élet, hogy lejárt öt éves igazgatói mandátuma éppen akkor, amikor az általa vezetett intézményben megindult egy botránysorozat.

A cikk szerzője Varga Zsolt korábban a Somogy Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatója volt, azelőtt pedig Somogy Megyei Önkormányzat Park Szociális Otthon és Módszertani Intézmény igazgatója. A jövőben több cikkre is számíthatnak tőle a KPSVR.hu olvasói.

A városnak egyre kínosabbá vált az ügy és persze az igazgató. A büntetőüggyé előlépett intézményi visszaélések miatt a város vezetése – az egyébként nem a fenntartásában, de nagyon jelentős városi költségvetési  támogatásában részesült – az intézmény vezetőjét arra ösztönözte, hogy ne pályázzon. Az igazgató ki is akadt rendesen, mindenféléket mondott mindenkire. Nehezen fogadta el a hivatalos érvet (no nem az intézmény botrányait), amely szerint nincs meg a vezetői pályázathoz előírt szakmai képesítése. Ami persze igaz is volt, csak igazgatót összezavarta, hogy korábban az még megfelelt…

No, de a történet ezután vett érdekes fordulatot. A vélhetően „nem hagyunk az út szélén senkit”, a „mi emberünk” mentegető indoklás odáig vezetett, hogy az igazgató jobban jött ki az egészből, mint azok a vezetők, akik kitüntetéssel mennek öregségi nyugdíjba. Ugyanis alanyunk magasabb vezetői mandátuma lejárta után is állományban maradt. Ez jogilag rendben is volt, meg a büntetőügy sem zárult le ekkor (most meg nagyokat hallgat róla a város), így a a vezető más munkakörben dolgozhat tovább ugyanott.  Igen ám, de a tovább foglalkoztatott egykori vezető az igazgatói fizetésével maradt munkaviszonyban úgy, hogy a jogszabályi besorolásához képest sokkal többet keresett. Ekkoriban a munkahelyén nem látta senki. Közben az intézmény , amely indokolatlan költségvetési többletterhet viselt, kínos és nem tervezett hiányt is termelt. Ezt az intézményfenntartó – a város költségvetéséből, vagyis közpénzből – pótolta. Aztán jött a következő: kiderült, hogy a volt igazgató felhalmozott több, mint 200 nap korábbi szabadságot. Számoljunk csak: egy akkori átlagos igazgatói fizetés akár 450 ezer forint is lehetett havonta, a vezető mintegy 40 nappal (durván 2 hónappal) rendelkezhetett évente, vagyis 5 évet meghaladó szabadságmegváltásról beszélünk. Ez pénzben kifejezve 5 millió forintos nagyságrend. Ami botrányos, hiszen törvényi tilalom van a szabadság felhalmozásáról, amit különösen az állami és önkormányzati területen szigorúan be is tartanak és tartatnak. A vezetőkre vonatkozóan is. Felmerül tehát a kérdés: ki engedélyezte és miért a jogcímet, honnan volt erre törvényes forrás, vizsgálták-e a megállapítás jogosságát és megalapozottságát, kivizsgálták-e az eset összes körülményeit? Például azt, hogy történt-e költségvetési csalás, vagy okirat-hamisítás, vagy bármiféle visszaélés, amely büntetőjogi következményekkel jár?

Hab a tortán, hogy a volt vezető kedvezménnyel nyugdíjba vonult. Úgy, hogy azért előtte a jubileumi jutalmát még felvehesse. Mert ahogyan a  polgármester szokta mondani: az ő munkatársai megérdemlik a megbecsülést. Aki nem, az is – ezt már én teszem hozzá.

Szerző: Varga Zsolt

Fotó: wikipédia