„Mintha Orbán Viktor nem érzékelné, hogy gyakorlatilag már most kifutott az időből. Ha most megegyeznénk, akkor is nagyon nehéz lenne tartani az ütemet, hogy év végére megszülessenek a megállapodások és Magyarország ne veszítsen rengeteg uniós pénzt”
– így jellemezte a magyar kormány és az Európai Bizottság között folyó párbeszédet egy a tárgyalások részleteire rálátó, az Azonnali által megkérdezett forrás.
Magyarország utolsóként nem tudott még megállapodni Brüsszellel az uniós helyreállítási alapról (RFF), és az utolsók között vagyunk 2021-2027-es uniós költségvetési ciklus (MFF) pénzeit illetően is. Mindkét esetben december 31. a határidő.
Ha addig nem sikerül aláírni a megállapodást, az RFF-et teljesen elbukhatjuk, az MFF esetében más a helyzet, hiszen az valóban „jár”, mint tagállam, de a pénzek 14 százalékától akkor is eleshetünk. A bajt már láthatóan érzi a kormány is, nem véletlen, hogy Gulyás Gergely a múlt heti kormányingón bejelentette, hogy négy területen is engedményeket tesznek a Bizottságnak:
- az egyszereplős közbeszerzések számát 15 százalékra csökkentik;
- az igazságszolgáltatást úgy alakítják át, hogy korrupciós ügyekben nem a Polt Péter vezette ügyészség, hanem a bíróság dönthet a nyomozás elrendeléséről, vagy leállításáról;
- a kormány szűkíti a rendkívüli jogalkotást és teret hagy a társadalmi konzultációra az egyes törvények elfogadása előtt;
- végül pedig a kormány vállalja, hogy az RFF pénzek jelentős részét az energiafüggőségének enyhítésére fordítja majd.
Gulyás Gergely szerint ők innentől kezdve készek bármikor aláírni a megállapodást. Csakhogy – mint megtudtuk – a mostani bejelentés inkább kommunikációs fogás:
ezeket az engedményeket ugyanis már jóval korábban megtette a kormány
a tárgyalások során. Az Azonnali forrása szerint például a közbeszerzésekkel kapcsolatban a magyar delegációt vezető Ágostházy Szabolcs, a miniszterelnök uniós fejlesztésekért felelős államtitkára már tavaly jelezte, hogy készek vagyunk elfogadni a 15 százalékos limitet, de a többivel kapcsolatban is folyt már kommunikáció idén tavasszal.
Ráadásul a fenti négy engedmény már nem elég: az Azonnali információi szerint
a Bizottságnak még több fontos és konkrét feltétele van.
Ezek egy része a közoktatást érinti. Annyiban ugyanakkor nem érhették váratlanul a kormányt, hogy minden brüsszeli „követelés” szerepel a 2022-es uniós országjelentésében.
„A magyar kormány igyekszik túlmisztifikálni ezeket a megbeszéléseket, holott az egész egy nyitott könyv: a Bizottság azt szeretné elérni, hogy lehetőleg minél több minden megvalósuljon az ország specifikus ajánlásaiból”
– mondta az Azonnali egyik forrása.
Ezek pedig mindenki számára elérhetőek magyar nyelven is – persze nyilván kevesen fognak 71 oldalas uniós dokumentumokat olvasgatni.
A magyar jelentés kiemelten foglalkozik a közoktatás kérdésével, megemlítve, hogy a magyar iskolarendszer széttagolt, nagy a pedagógus hiány, az iskola újrateremti a a társadalmi egyenlőtlenségeket – amik egyébként is nagyok Magyarországon.
Emiatt – mint megtudtuk – a Bizottság szeretné elérni, hogy az RFF-be kerüljön bele, hogy a kistelepülési iskolahálózatot felülvizsgálja a kormány, különös tekintettel a felső tagozatokra. Sok helyen ugyanis egyszerűen nincs szaktanár, így képesítés nélküli pedagógusok tanítanak szaktantárgyakat.
Ezért a Bizottság azt szeretné, hogy ezeket vonják össze egy-egy nagyobb központba, ahol minden tantárgyra jutna szaktanár, a felsősöket pedig iskolabuszokkal szállítsák ezekbe az intézményekbe. Ennek jelentős deszegregációs hatása is lenne egyben. „Amióta Pintér Sándorhoz tartozik a közoktatás, érezhető is pozitív elmozdulás a téren, szóval ebben szerintem meg fogunk tudni állapodni” – mondta az Azonnali forrása.
A másik kérdés a pedagógusok bére.
„A tanári fizetések az OECD-tag uniós országok közül itt a legalacsonyabbak, és az egyéb felsőfokú végzettségűek fizetésének csupán 58–66 %-át teszik ki, az oktatási intézmény szintjétől függően”
– áll az országjelentésében.
A Bizottság azt szeretné, hogy a kormány azt nagyon rövid időn belül hozza fel 100%-ra, vagyis egy tanár kapja meg legalább a diplomás átlagbért. „Ettől nagyon messze vagyunk, ráadásul jelenleg mintha inkább csak távolodnánk a céltól. A kormány idénre 10 százalékos pedagógus béremelést ígér, miközben azzal számol, hogy a magyar bérek 14 százalékkal nőnek. Vagyis, ha minden így marad, a tanárok bére még csökken is az átlaghoz képest” – mondta az Azonnalinak az egyik forrásuk.
Ez egyébként annyiban bonyolultabb kérdés, mint a felső tagozatoké, hogy az RFF-ből ugyan közvetlenül nem, de az MFF-ből már lehetne pénzt fordítani a béremelésre. (Erre mondja a kormány, hogy „azért nincs béremelés, mert Brüsszel nem akar megállapodni”.)
Az MFF források jelentős része ugyanis az Európai Szociális Alapból származik. Ugyan a kormány szerette volna, ha inkább infrastrukturális beruházásokra költhetne többet, de az EU azt mondta, hogy az ország legnagyobb gondja már nem a kevés autópálya, hanem a képzett munkaerő és a megfelelő számú felsőfokú végzettséggel rendelkező hiánya, ezért kompromisszumként
a „betonra” szánt pénzek jelentős részét a szociális alaphoz csoportosították át,
amiből valóban lehetne pedagógus bérekre is költeni.
Az országjelentés egyébként ezeken kívül természetesen még számos más fontos ügyet is felsorol, így azt, hogy nem elég gyors a magyar átállás a zöld-, illetve a digitális gazdaságra, emiatt várhatóan itt is lesznek még brüsszeli feltételek.
A 444 múlt héten azt írta, brüsszeli forrásra hivatkozva, hogy a kormány mára gyakorlatilag mindenben kész megállapodni, hiszen érzi, hogy egy nagyobb bajba kerül ennek hiányában; az Azonnali forrása ezt azzal egészítette ki, hogy ugyan az Ágostházy Szabolcs vezette magyar delegáció valóban késznek mutatkozik erre.
„De Szabolcsnak láthatóan nem arra szól még a mandátuma Orbán Viktortól, hogy megállapodjon, hanem, hogy alkudozzon. Mintha Orbán Viktor még mindig nem önmagában kezelné a tárgyalásokat, hanem valamilyen nagyobb játszma részeként és úgy gondolná, hogy ha ő itt most úgymond enged a Bizottságnak, akkor máshol cserébe követelhet valamit”
– jellemezte a kormány attitűdjét az illető.
Ráadásul ha akár holnap megszületne a megállapodás, már akkor is késő lenne szinte. Ezt ugyanis természetesen még jól le is kell papírozni – aki nem szereti a bonyolult és nehezen lefordítható uniós terminus technikusokat, nyugodtan hagyja ki a következő bekezdést, a lényeg, hogy ez a papírozás hosszú és bonyolult.
Ha ugyanis egymás kezébe csapnak a felek, az még csak a belépő: ezután el kell készetínw három nagyon fontos dokumentumot. Az első még nem olyan bonyolult, ezt Council Implementing Decision-nak hívják és valójában részletesen rögzíti, hogy milyen célok megvalósulására mennyi pénzt kap majd a kormány. Ennek viszont van egy melléklete (Annex), ami valójában egy végtelen Excel táblázat, ebben tételesen le kell írni minden egyes vállalásnál, hogy hogyan hajtják végre és azt is meghatározzák, milyen módszertan alapján minek kell teljesülnie, hogy a vállalást eredményesnek minősíthessék – például, hogy az egyszereplős közbeszerzések valóban 15% alá csökkentek.
Ez egy kőkemény jogi dokumentum, de a Bizottság ez alapján állítja ki minden esetben a kifizetési engedélyeket az egyes programokra. A harmadik pedig az úgynevezett Staff Working Document, ez egy olyan szakértői útmutató, ami a Bizottság munkatársainak szól az egyes programok teljesülésének ellenőrzésére.
Ezeket mind el kell fogadnia az Európai Tanácsnak, és ezt követően lehet megkötni a Pénzügyi Megállapodást. A három dokumentum kidolgozása csak azután kezdődhet, hogy a megegyezés megszületett a Bizottság és a kormány között és
a folyamat önmagában hónapokat vesz igénybe.
Ráadásul vészesen közeleg az augusztus, amikor ugye Brüsszelben a fű sem nő, a teljes apparátus egy hónapos szabadságra vonul, vagyis máris az őszben járunk majd, amikor egyáltalán történhet valami.
A kormánynak pedig a halogatással és az elmúlt hetekben az EU-nak folyamatosan keresztbe tevő gesztusaival sikerült elérnie, hogy politikai szempontból a lehető legrosszabb helyzetből induljon neki a folyamatnak. Ismert, hogy jogállamisági ügyek miatt sokáig a magyar és a lengyel kormány volt a két rossz fiú Brüsszelben, de a háború kitörését követően
Mateusz Morawieczki nem csak Ukrajna egyértelmű támogatásával lépett el Orbán Viktortól,
hanem azzal is, hogy politikai kompromisszumot kötött az ottani igazságügyi reformról, amit nem fogadott el a Bizottság. Emiatt június elején Ursula von der Leyen megkötötte a megállapodást az RFF-ről a lengyel kormánnyal, ami miatt viszont nagyon kemény kritikákat kapott például az Európai Parlamenttől.
„Von der Leyennek most nincs más kiútja, a magyar kormánnyal szemben kőkeménynek kell mutatkoznia, hogy visszaverje az alkalmatlanságáról szóló kritikákat. Ráadásul a globális minimumadó bevezetése, vagy a Cirill pátriárka elleni szankciók megvétózásával Orbán Viktor minden tagállami vezetőt maga ellen fordított. És ebben a helyzetben sokan gondolhatják azt, hogy akkor nézzük csak meg egy kicsit jobban azokat a magyar helyreállítási terveket, szóval a szigor a lehető legnagyobb”
– mondta az Azonnali forrása.
Borítókép: Leon Neal / Getty Images - Kpsvr
Via Azonnali.hu
