Nézem a tévét és rácsodákozom. A passzív házról szól a híradós riport, hogy milyen ésszerű, milyen környezetbarát és takarékos, meg is térül az ára tíz év alatt. Potom 4-500 ezer a négyzetméterenkénti ára, ami közel van az egyéb ingatlanárakhoz. Ahogy a kamera távolodik, egy modern palota képét látom. Kiakadtam.
Cirka 5000 évvel ezelőtt indiai csillagászok megfigyelték az égbolt egy pontjának szokatlan kifényesedését. Mintha egy új, a társainál fényesebb csillag kezdett volna ragyogni, ami azonban csak néhány hónapig élt. Ma ezt a jelenséget szupernóva-ként ismerjük. A szuper előtag arra utal, hogy fényesebb minden más csillagnál, a nóva jelentése új.
A Cambridge Egyetem Cavendish Laboratóriumának dolgozói 1967-ben új teleszkópot építettek, ami a világűrből érkező rádiójeleket vizsgálta. A modern technológia még gyerekcipőben járt, a teleszkóp az adatokat papírszalagon rögzítette, naponta kb 30 méteren, amit vizuálisan kellett elemezni. . A sziszifuszi feladatot egy lelkes doktorandusz diákra bízták. Az akkor 24 éves Jocelyn Bell néhány hónap leforgása alatt több kilométer adatot dolgozott fel és közben sikerült kiszúrnia egy szokatlan mintázatot, egy szabályos 1.3 másodpercenként ismétlődő rádiójelet, ami mindig az égbolt egy adott irányából érkezett.
Amíg gyerekkorunkban bakurászokkal, zsákos emberekkel és szellemekkel riogattak minket, láthatatlan szörnyekkel, akik bármelyik pillanatban elkaphatnak minket, addig felnőttkorban ezeknek a mumusoknak a szerepét átvette a stressz. Egy megfoghatatlan, örökké a nyakunkba lihegő levakarhatatlan érzés, amitől nem tudunk csak úgy megszabadulni azzal, hogy összeszorítjuk a fogunkat egy sötét folyosón és azt motyogjuk magunkban, „hogy a stressz nem is létezik”.
Azt gondolom, hogy ebben az országban mindenki tanár, vagy ismer valakit, aki tanár vagy olyat, aki többet tud minden tanárnál. A tíz millió tanár országa vagyunk. Habár legalább ugyanennyi fociedző is van az országban. Azt hiszem nem olyan nagy botorság azt állítani, hogy mindenki tanár egy kicsit. Viszont hogyan lett mindenki az? A válasz egyszerre egyszerű és rendkívül nehéz.
Hat és fél hónap telt el az ominózus Sziget utolsó nap óta, mikor úgy döntöttem, hogy leteszem az alkoholt egy évre, és kipróbálom az egészséges élet vad világát. Elég sok minden változott rajtam és bennem, viszont legalább ugyanennyi maradt változatlan. Hogy hogyan is állunk így félúton? Ezt szeretném összegezni.