A tízmillió tanár országa 1. rész

2019-04-01 22:42 | #blog

Azt gondolom, hogy ebben az országban mindenki tanár, vagy ismer valakit, aki tanár vagy olyat, aki többet tud minden tanárnál. A tíz millió tanár országa vagyunk. Habár legalább ugyanennyi fociedző is van az országban. Azt hiszem nem olyan nagy botorság azt állítani, hogy mindenki tanár egy kicsit. Viszont hogyan lett mindenki az? A válasz egyszerre egyszerű és rendkívül nehéz. 

Könnyű, mert sokan már saját gyerekeiket nevelik, vagy unokáikat, vagy ami még ezeknél is jobb, a szomszédhoz járnak át babázni. Annyi biztos, hogy valamilyen körülmények között részesei voltak a magyar oktatási rendszernek és ez magától adódóan felhatalmazza őket arra, hogy ők is véleményt formálhassanak.

Másrészről viszont meglehetősen nehéz a kérdésre válaszolni, hiszen maga az intézményesített oktatás megkívánja a szakembereket.  Szükség van az olyan alakokra, akik elvileg öt, vagy több évet tanulnak azért, hogy utána azt mondhassák a diákjaiknak, hogy „ezen még javítanod kell, ne így kezdd, bízz bennem”. Ezek az emberek azon dolgoznak, hogy az oktatás valóban magasabb szintre kerüljön, mint a béka segge.

Szőcs Álmos, ahogy éppen tanár szeretne lenni

Akkor mégis melyik a jobb? A fontos döntéseket egy ember kezébe kell adni, vagy megszámlálhatatlanul sok kézbe osszuk szét a felelősséget? Tanítani és taníttatni vagy hagyni, hogy magától dőljön el minden, mint egy jófajta falusi majálison?

Egy másik kérdés, hogy ezeknek a kritikáknak, ötletelésnek van-e létalapja? Érdemes-e vitázni Magyarországon az oktatásról? Ez a blog ezekre a kérdésekre próbálja megkeresni a választ. Közben igyekszik megszólaltatni a tanárokat, a tanítványokat, a tanítványokból lett tanárokat Kaposváron és az országban. Foglalkozunk kicsit az oktatás múltjával és jelenével. Éppen csak annyit, hogy ebből megérthessük a jövőjét. Tapasztalatokat gyűjtünk, és osztunk meg. Nagyra becsült „ős tanárokat” kérdezünk, és állítjuk szembe a legfiatalabb jelöltekkel. 

Jómagam a szakmai oldalról közelítek majd, hiszen osztatlan tanári képzésben résztvevő hallgató vagyok. Kistanár, aki éppen most lép a pályára. Igen! Vannak még, akik tanárnak készülnek és igen, valóban ők döntöttek így. Letudtam a szaktárgyi egyetemi képzést, most pedig egyre inkább csak a gyerekekkel foglalkozom. Állítólag a meglepően kedves, nyugalmat árasztó személyiségem pozitív légkört teremt az osztályban, és az egyik tanítványom szerint az óráimon pont emiatt, egyszer sem akart megverni másokat... Nos, a szakmában ez is siker. 

Remélem, hogy legalább egy kis részletben magára talált mindenki. Felismerte magát valahol a tanítvány vagy a tanító között félúton. Ha ez így van, úgy remélem továbbiakban is számíthatok a figyelmetekre. Ha nem, akkor majd a szünetekben találkozunk.

Ui.: Az olvasásért jár a pötty!

Ki is az a Szőcs Álmos? – " Életem felét eddig egyetlen iskolában töltöttem, a Kaposvári Gyakorló suliban. Vagy ott, vagy a nagymamáig tartó sétálásokban jöttem rá, hogy az én hivatásom a tanítás lesz. így jutottam el az ELTE tanárképzésére ahol már a negyedik évemet taposom, ami azt jelenti, hogy jövőre már csak tanítani fogok. Különösen érdekelnek az alternatív pedagógiai módszerek és tulajdonképpen minden megmozdulás, ami az oktatást próbálja megújítani."

Szerző: Szőcs Álmos