A Somogy-Metál Kft. egy magánvállalkozás, ami 2007 óta üzemel városunk határában. A cég saját telephellyel és kamionokkal operál, melyekkel Magyarországon belül, és a környező országokba szállítják azokat a szelektív hulladékokat, melyeket felvásárolnak nap, mint nap a telepre érkező személyektől, legyen szó magánemberekről vagy cégekről.
Ha újrahasznosításról van szó, akkor az embernek három anyag jut egyből az eszébe, a papír, a fém és a műanyag. Mindegyik esetében hangsúlyozzák a szelektív gyűjtést, azonban mindre más-más szabályok vonatkoznak, és sajnos korántsem kerülnek vissza akkora mértékben a gyártókhoz ezek az anyagok, mint azt gondolnánk vagy szeretnénk.
– Az iskolai papírgyűjtés a mai napig egy nagyon hasznos módja a környezettudatosságra való nevelésnek, és magának a szelektív hulladékgyűjtésnek egyaránt. Mivel a többi újrahasznosíthat anyaggal ellentétben a papír nagyon rövid és egyszerű utat jár be a gyűjtéstől az újrahasznosításig – világosított fel minket Erzsébet és Zoltán.
Az iskolákban begyűjtött és szétválogatott papír már jó eséllyel aznap kamionokra kerül, és elindul a feldolgozóüzemekbe. A cég a felvásárolt papírhulladékot külföldre szállítja. Azonban ahogy minden piac, az újrahasznosítás piaca is folyamatosan változik, és ahogy nő a hulladék mennyisége a földön, úgy zuhan az ára ezeknek az anyagoknak. A kartonpapírt például a Somogy-Metál Kft. már ellenérték fizetése nélkül veszi csak át, mert egyébként értékesítése bálázás és szállítás után már nem lenne gazdaságos. Műanyag hulladékok esetében viszont még ennél is sokkal rosszabb a helyzet.
– Nem éri meg gazdaságilag műanyaggal foglalkozni, már nem veszik át a nagykereskedők sem. A műanyag legnagyobb problémája, hogy nagyon könnyű, így nagyon nagy terjedelemben érdemes csak gyűjteni. Viszont ugyanúgy meg kell védeni a természeti viszontagságoktól, mint a papírt, amihez nagyon sok helyre van szükség. Nagyon fontos számunkra a környezettudatosság, de ami szintén fontos, hogy nyereséggel működjön a vállalkozásunk, és jelenleg, sajnálatos módon, nem éri meg az, hogy műanyaggal foglalkozzunk – fejtette ki a problémát Erzsébet.
Az autóalkatrészek újrahasznosításával is számos probléma van, amit Zoltán magyarázott el nekünk. Számos műanyag alkatrészt, legyen szó lökhárítókról, kárpitról vagy gumikról, nem vesznek át a cégek, annak ellenére sem, hogy az adott elemre rá van írva, hogy újrahasznosítható.
A fémhulladék esetében azért egy fokkal jobb a helyzet. A nagyobb cégek mellett a lakossági beszállítások a leggyakoribbak a telepen. Az így idekerülő hulladék is elég gyorsan visszakerül a korforgásba, szerződéseikben megkötött kvótáknak megfelelően szállítják ezeket a fémeket a feldolgozóüzemekbe, Magyarországon kívül három országba. Ez egy nagyjából egy hónapos időtartam, mire a telepről a kohókba kerül az anyag.
Sajnos kijelenthetjük, hogy az újrahasznosítás folyamata közel sem olyan egyszerű, és effektív, mint azt elsőre gondolnánk. Egy piaci érdekeken alapuló és bürokrácia által lelassított folyamat, ami nem tudja tartani a lépést az emberek szeméttermelésével. De talán nincs minden veszve, még nem késő lépni a Föld megmentéséért.
– Elsőként a műanyag csomagolások mennyiségét kell visszaszorítani, vagy ténylegesen újrahasznosítható csomagolásokat kell gyártani. Mert a piac sajnos nem mutat hajlandóságot arra, hogy visszavásárolja-újrahasznosítsa azt, amit egyszer már előállított. Jogszabályok terén pedig több, környezettudatos gondolkodásra sarkalló, környezettudatosságra nevelő programra van szükség, mert az eddigi intézkedések nem elégségesek. Ezekhez az irányelvekhez pedig megfelelő hátteret kell biztosítania az államnak. Elsősorban a szemétlerakók szempontjából, mert csak nagyon kevés dolgot vesznek át, és nagyon kevés mennyiségben. Ha pedig nem veszik át az odavitt hulladékot, vagy pénzt kérnek érte az átlag polgártól, akkor az emberek nagy része az első kanyarban ki fogja hajítani az utcára vagy az erdőbe a szemetét – mondták el véleményüket Schneiker Erzsébet és Váldi Zoltán.
Szerző: Bogdán Erik
Fotó: Váldi "Liz" Erzsébet