„Sziasztok, Sándor vagyok, alkoholista!” – Egy anonim csoportgyűlés Kaposváron

2019-05-23 23:58 | #Kaposvár #Kitekintés

Kaposvár, szerda kora este. Az Anonim Alkoholisták, ismertebb nevén az „A.A.” összejövetelére várok. Nyitott gyűlésük lesz, erre érkeztem, hogy belekóstoljak sajátos világukba.

A cikk szerzője Varga Zsolt a Jobbik Somogy 1. Kaposvár választókerületi elnöke, korábban a Somogy Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatója volt, azelőtt pedig Somogy Megyei Önkormányzat Park Szociális Otthon és Módszertani Intézmény igazgatója. A jövőben több cikkre is számíthatnak tőle a KPSVR.hu olvasói.

Jönnek sokan. Többen, mint gondoltam. Férfiak és nők vegyesen, de a férfiak többségben. Középkorúak, idősebbek, fiatalok kevesebben. Barátságos, fesztelen hangulat a bejáratnál, látható, hogy jól ismerik és szeretik egymást. Közvetlen és kedves csevegések, kis emlékezések, napi történések megosztása egymással. Rögtön befogadnak, nyitottak, olyan, mintha közéjük tartoznék. Fontos üzenet ez nekem és a külvilágnak. 

Anonimek ugyan, de a külsős érkezőt barátsággal és nyitottan fogadják. Szükségük van a külvilág megértésére és támogatására, meg a szakma együttgondolkodására. Ezért is örülnek, amikor megjelenik egy helyi kórházi pszichológus nyitott gyűlésükön, ugyanis fontos számukra a kaposvári kórház hozzáállása ügyükhöz. Szeretnének ott is szerveződni, gyűléseket tartani, segíteni a kórházban sokszor magukra maradó alkoholistáknak. Ezért biztató jelzés a pszichológus érdeklődése és jelenléte. Mint ahogyan a családtagok jelenléte is, már akinek van és elkísérte alkoholista hozzátartozóját. Ez az egyik legfontosabb kapocs a gyógyuláshoz, a beilleszkedéshez, a visszaúthoz.

Kezdődik a gyűlés. Körben székek, szűkösen fér a három tucat ember a kaposvári drogambulancián. Az intézmény ad helyet az „A.A.” gyűléseknek, mást nem is igényelnek. Még székeiket is maguk szerezték be. Az ambulancia néhány szakembere itt van, amit megelégedéssel fogadnak a gyűlésen résztvevők. Fontos ez, hiszen számíthatnak rájuk, még, ha az „A.A.” teljesen önszerveződő és önálló közösség is.

Egy asztal azért van. Előtte ül a gyűlést levezető ötvenes férfi, mellette az „A.A.” kaposvári alapítója. „Sziasztok, - mondja a keresztnevét – vagyok, alkoholista!” A gyűlés fegyelmezett és feszes. Kötött, egy órás időtartamot adnak egymásnak. Szigorú koreográfia szerint mindenki magáról beszélhet. A rendszabályok a belső érzések erősítését szolgálják.

Mindenki a „sziasztok”- kal kezd. Fontos, hogy soha ne feledjék: ők alkoholisták. Azok voltak és azok maradnak. Szerencsés esetben tünetmentesek, aminek fenntartásában segít az „A.A.”

Többen szólnak. Egyikük mostani esküvőjéről mesél, ami alkoholmentes volt. Nyolc év józanodás van mögötte. Másik, fiatal társuk hat napja nem fogyasztott. Harmadik 1422 napja nem iszik, de a következő több mint 9123 napja. A hosszabb-rövidebb monológok (ők megosztásnak hívják) mindegyikének legfontosabb információja, hogy a gyűlés tagja hány napja nem iszik. Ezt nagyon pontosan nyilvántartják magukról és minden megszólalásukban el is mondják.  Az egyetlen nő megszólaló 7357 napja nem iszik. Ő olvas fel az Alcoholic Anonymus, az „A.A.” legfontosabb könyvéből, a Névtelen alkoholistákból. Nagyon fontos megerősítő üzeneteket kapnak ebből, meg egymástól.

Tapasztalatból tudják, hogy az alkohol alattomos, megtévesztő és hatalmas erejű. Minden alkoholista saját maga kell, hogy beismerje, eldöntse, hogy alkoholista. Ez az első és elengedhetetlen lépés. Vallják, hogy az előre haladás segítség nélkül nem megy. Meg kell változni. A kaposvári „A.A.” alapítója saját példáján vezeti le, hogyan vált alkoholistává, milyen lappangó folyamat is ez. Miként tette tönkre családi és szakmai életét, egészségét és lelkét. És nem a gyógyszer a segítség, de nem is a saját ostorozás. A pszichiáter, a pszichológus segítő közreműködése éppúgy elengedhetetlen, mint a megértő és támogató család és barátok. Ha ez együtt van, van esély túlélni és talpra állni azzal, hogy soha nem szabad elfeledni: az alkoholista alkoholista marad. Ezért a folyamatos emlékeztető, a józan napok pontos fejben tartása. A leglényegesebb cél eléréséért: képes legyen könnyedén józannak maradni. Az alkoholt el kell tüntetni először a szervezetből, aztán a gondolatból. És érzelmileg is leválni róla.

Azzal sem szabad elintézni az alkoholistát, hogy pusztán akaratgyenge. Olykor az egészségügy is így reagál, amit az „A.A.” mozgalom próbál helyére tenni és kompenzálni. Az intézményes keretek ugyanis még nem állnak erős lábakon. A szigetvári kórházat emlegetik többen, mint mintaintézményt, amelynek nagyon sokan köszönhetik felépülésüket. Jó ezt hallani. Mert Magyarországon az illegális kábítószer használat 80 ezres népességet érint, miközben az alkoholizmus ennek tízszeresét, mégis a drogügyek sokkal nagyobb figyelmet kapnak. Ezt fájlalják is a jelenlévők, persze nem alábecsülve a drogok okozta problémákat.

Kaposváron három évtizede működik az „A.A.”. A világban 1935 óta, amikor is két amerikai sorstárs, Bill és Bob– egyikük orvos – elindította a mozgalmat, hogy aztán világszerte elterjedjen. Kaposváron alig voltak a kezdetekkor, mára egyre többen vannak. Nem azért, mer sokkal több az alkoholista, hanem azért, mert egyre többen ismerik fel alkoholizmusukat és vállalják fel a segítség kérését, igénylik a közösségi és szakmai támogatást. Mert ők olyan férfiak és nők közössége, akik megosztják egymással tapasztalataikat, erejüket és reményüket azért, hogy megoldhassák közös problémájukat, és segíthessenek másoknak felépülni az alkoholizmusból. Egyetlen feltétel: az ivással való felhagyás vágya. Elsődleges céljuk józannak maradni és segíteni más alkoholisták józanodását. 

Mindezt anonimen, önszerveződően, önellátóan, mindentől és mindenkitől függetlenül, senkitől semmit el nem fogadva, nem támogatva és nem ellenezve semmilyen ügyet. A saját boldogulásuk a lényeg, amit közösségi élményként erősebben megélhetnek. Betartva az Anonim Alkoholisták Tizenkét Hagyományát, amelyben szigorúan rögzített a közös boldogulás. A nyilvánosságról azt vallják: reklám helyett a vonzerő a fontos. Meg az, hogy hagyományaik spirituális alapja, a névtelenség mindig emlékeztesse őket arra, hogy az elvek előrébb valók az egyes személyeknél.

Az alkoholizmusból való felépülés Tizenkét Lépése az „A.A.” szerint:

Beismerés, hogy tehetetlenek vagyunk az alkohollal szemben, hogy életünk irányíthatatlanná vált

Eljutottunk arra a hitre, hogy egy nálunk hatalmasabb Erő helyreállíthatja elménk épségét,

Elhatároztuk, hogy akaratunkat és életünket a saját felfogásunk szerinti Isten gondviselésére bízzuk,

Félelem nélkül mélyreható erkölcsi leltárt készíttetünk magunkról,

Beismertük Istennek, magunknak és egy embertársunknak hibáink valódi természetét,

Teljességgel készen állunk arra, hogy Isten megszabadítson bennünket mindezektől a jellemhibáktól,

Alázatosan kértük Őt hiányosságaink felszámolására,

Listát készítünk mindazokról, akiknek valaha a kárára voltunk, és hajlandóvá váltunk mindnyájuknak jóvátételt nyújtani,

Közvetlen jóvátételt nyújtottunk nekik, ahol lehetséges volt, kivéve, ha ez sérelmes lett volna rájuk, vagy másokra nézve,

Folytattuk a személyes leltár készítését, és haladéktalanul beismertük, amikor hibáztunk,

Igyekeztünk ima és meditáció útján elmélyíteni tudatos kapcsolatunkat – a saját elfogásunk szerinti – Istennel, csak azért imádkoztunk, hogy felismerjük velünk kapcsolatos akaratát, és hogy legyen erőnk a teljesítéshez,

E Lépések eredményeként spirituális ébredést éltünk át, megpróbáltuk ezt az üzenetet alkoholistákhoz eljuttatni, és ezeket az elveket életünk minden dolgában érvényre juttatni.

A búcsú a Lelki béke fohásza. Egymás kezét fogva mindenki együtt mondja: 

„Istenem, adj lelki békét annak elfogadására, amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.”

Szerző: Varga Zsolt