A cikk szerzője Varga Zsolt a Jobbik Somogy 1. Kaposvár választókerületi elnöke, korábban a Somogy Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatója volt, azelőtt pedig Somogy Megyei Önkormányzat Park Szociális Otthon és Módszertani Intézmény igazgatója. A jövőben több cikkre is számíthatnak tőle a KPSVR.hu olvasói.
Szkeptikus vagyok. A családtámogatási programokról nekem az jut eszembe, hogy van itt minden, mint a búcsúban. A CSOK-kal indult, amit folyamatosan bővítenek, de a lényeg (mármint az emberek etetése) nem változik. Van már CSOK kedvezményes hitel, kamatmentes gyermekvállalási hitel, a CSOK kiterjesztése falvakra, négy gyermeket vállaló nők szja mentessége, negyven év alatti nők házasságkötési hiteltámogatása, nagycsaládosok autóvásárlási támogatása, nagyszülői gyed, bölcsődei helyek növelése. Egy nagy szakmapolitikai és kommunikációs katyvasz, érdemi, átlátható és a társadalom egészét érintő rendszerszintű hatások nélkül.
Minden intézkedés a gyermekvállalás ösztönzésére történt. Mégsem mozdul előre az ügy. Több oka van ennek. Elsőként az, hogy gyermeket vállalni nem lehet nyomorúságos körülmények között. Harmonikus viszonyok és biztonságos egzisztencia kell hozzá, nem beszélve a kiegyensúlyozott és kiszámítható társadalmi és gazdasági viszonyokról. Ehhez tisztességes munkabéreket fizető munkahelyek kellenek. Mert mi is van ma? A magyarok döntő többsége jó, ha 150 ezer Forintot hazavisz. A munkabérek alig emelkedtek – Euróban számolva csökkentek is - , a fiatalok, családalapítók kivándorolnak, mintegy ötvenezer gyermek már külföldön született, félmillió magyar nem a hazájában dolgozik. Az állam válasza erre az, hogy állami újraelosztást csinál, alacsonyan tartva a béreket. Ahelyett, hogy megvalósítaná és ösztönözné a munkabérek radikális növelését, pénzhez juttatná az embereket. Mert, ha volna normális bér, működne a piacgazdaság, akkor nem kellene közvetett és erősen szelektív támogatási rendszerekkel ösztönözni a gyermekvállalást. Meg persze normális mentális állapot is kellene az országban, hogy az emberek boldogan és jólétben éljenek, így alapítsanak családot. Úgy, mint nyugaton.
A kormány által bevezetett intézkedéseknek komoly veszélye is van. Ugyanis hitelekre épül. Nekem 2008 jut eszembe, amikor világgazdasági válság alakult ki, majdnem bedöntve Magyarországot. Az akkori válság következményeit ma is családok tömege viseli. Mert mi is történt? Boldog-boldogtalan hitelhetez jutott, vették az emberek a jen, a svájci frank alapú hiteleket, tönkre is mentek a válság hatására. Akkor még a fideszesek bankárkormánynak hívták a szocialisták kabinetjeit, majd uzsorázták a bankokat, mindenféle módon támadták a magyar bankrendszert. És mi történt mára: állami kézfizető kezességgel ösztönzik és támogatják a bankokat (soha nem látott haszonra tettek szert) a hitelkihelyezésre. A családtámogatási rendszerek banki hitelekre épülnek, beláthatatlan következményekkel, nem ösztönzik az embereket megtakarításra és felhalmozásra – igaz legtöbbjüknek nincs is miből - , alacsonyan tartják a banki kamatokat, miközben aránytalanul magas kamattal kínálják a hiteleket. Becsapós is a dolog, mert az állami kamattámogatások miatt nem is tudják az emberek, mennyiért is kapják a hiteleket. Ezzel akkor szembesülnek majd, ha nem teljesítik a feltételeket. Szóval, még hitelválság lehet ebből a jövőben.
Szót kell ejteni arról is, hogy a nagyszülői gyed, illetve a bölcsődei férőhelyek maximalizálása helyes törekvés-e. Szerintem nem, mert a gyes, a gyed és a családi pótlék emelése szolgálná jobban a gyermek és szülei közvetlen érdekét. A nagyszülői gyedről nekem a nők 40 nyugdíjprogram jut eszembe, amikor is az volt a kommunikáció fő csapásiránya, hogy az intézkedés hatására a nagymamák segíteni tudnak az unokák nevelésében a fiataloknak. Ma már tudjuk, hogy ez nem vált be, a magyar költségvetést rendkívül megterhelő intézkedéssel az érintett nők többsége a nyugdíj mellett inkább dolgozik, mint nagymamáskodik. Az is messzire vezet, hogy miért ez az egy kedvezmény maradt meg a nyugdíjrendszerben, miközben fokozatosan emelik az öregségi nyugdíjkorhatárt, de alacsonyan tartják az öregségi nyugdíjminimumot, amely egy sor családi és szociális juttatás szorzószáma.
Egyébként pedig azt tartom helyesnek, hogy a megszülető gyermeket az őt váró szülei neveljék, ne a nagyszülők. A családbarát Orbánék nem így gondolják, sőt a bölcsődei férőhelyek növelésével az anyukákat is minél előbb vissza akarják terelni a munkaerőpiacra. Persze, ha nincs nagymama… Ezek az intézkedések számomra nem a családbarát kormányt, hanem a munkaerő piaci válságot jelentik.
Kiknek is szólnak a kormány intézkedései?
Elsősorban a hitelképes és jól kereső felső középosztálynak. Persze fontos, hogy a magyar társadalomnak is erős középosztálya legyen. De itt nem erről, hanem a fidesz saját középosztályának az erősítéséről és további kedvezményekkel történő megtámogatásáról van szó. A társadalom többi alkotója érdektelen. Ha hozzá is jut, belerokkan a végére. Vagy eleve nem is tud élni a kedvezményes lehetőségekkel. Mert vállalhatatlan és teljesíthetetlen számára.
És akkor még nem beszéltünk az érzéketlen szociális kormányzatról, a szétesett szociális ellátórendszerről. A kivéreztetett intézményekről.
Mi lesz hát a leszakadókkal, a hitelkárosultakkal, a hajléktalanokkal, a pszichiátriai és szenvedélybetegekkel, a fogyatékkal élőkkel, a demens és magányos öregekkel, a cigányság felzárkóztatásával, a mélyszegénységgel. Egyáltalán mi lesz az egyik napról a másikra minimálbérből élő emberekkel, családokkal? Mi lesz a pályakezdő fiatalokkal? A magyar társadalom zöme ugyanis a felsoroltakhoz tartozik. Sorsközösségben. A középosztálytól egyre messzebb.
Szerző: Varga Zsolt
Fotó: Origo
