Zenei utazás a világ körül – Interjú Antonia Vai énekesnővel

2019-06-03 17:21 | #Kaposvár #Kultúra

Az idei Ripp-Rónai Fesztivál egyik legjobb koncertélményt Antonia Vai és zenekara hozta el nekünk a Vígasságok terén. Koncertje után volt szerencsénk interjút készíteni a svéd-magyar származású művésznővel.

Érződött a koncert elején, hogy kellett egy kis idő, mire teljesen otthon érezted magad a színpadon, ami érthető, mert rengeteg érzelem jelenik meg a zenédben. Mi jelenti a legnagyobb nehézséget abban, hogy bevond a közönséget a zenei világodba?

Minden koncert előtt az a célom, hogy elérjem magamban azt a helyet, ahol úgy érezhetem, „most itt vagyok, a jelenben, a zenében”, nem pedig azon agyalok, hogy a közönség éppen mit csinál. Amikor eljutok erre a bizonyos helyre, akkor a közönség mindig magától becsatlakozik ebbe az érzelmi világba. Az a legjobb, ha nem kell „próbálkozni” vagy „ráerőltetni” a zenét a közönségre, hanem maguktól szállnak be. Ha én ténylegesen átérzem, amit énekelek, akkor azt a közönség is érezni fogja. Mert számomra ez mindig érzelmekről szól.

A Ritual albumod egy világkörüli úton született meg, ami érződött a koncerten is, mivel a skandináv zenei világba is elvitted a közönséget, pszichedelikus-rock is megjelenten a koncerten, sőt dél-amerikai karneválok hangzásvilágát is elhoztad Kaposvárra. Mi az a motívum vagy érzés, ami számodra összeköti ezeket a stílusokat, dalokat?

A legegyszerűbb válasz az, hogy ezek az én dalaim. Ez a műfaji- és stíluskevertség viszont sok szempontból pont akkora előny, mint hátrány. Egyrészt nehéz „eladni”, mert nem lehet bekategorizálni. Ezért nehéz is egy kicsit megismerkedni a zenémmel, mert amikor az emberek először hallanak, például egy koncerten, akkor sokszor nem tudják hova tenni, mi is ez pontosan? De én ilyen vagyok! Ha kitör belőlem egy dal, akkor az lehet, hogy egy tangó lesz, vagy egy rock szám. Nem akarom előre eldönteni, hogy most milyen stílusú vagy hangzású lesz az a dal, ami éppen kikívánkozik belőlem. Ha van bennem egy érzelem, ami kitör, akkor az abban a formában fog megszületni, amilyennek jónak érzem.

Öt évvel ezelőtt költöztél vissza Magyarországra. tervezed azt, hogy magyar nyelven szerezz dalokat, esetleg a népzenei vonalat is belevidd a zenédbe?

Elkezdtem már játszani a gondolattal, és próbálgattam is sokszor. Például nemrég elkezdtem régi verseket megzenésíteni, ebből lett pár kezdetleges szám. Nem ígérem, hogy lesz is belőlük konkrét dal, de nagyon szeretek magyarul énekelni. Teljesen más a hangom magyarul, mint angolul vagy svédül. Egy teljesen más élmény. Úgyhogy van egy magyar hangom, ami még felfedezésre vár.

Ez a saját magunk keresése és az önbizalom gyakori motívumok a zenédben. Miért ilyen fontos számodra ez az üzenet?

Az „empowerment” egy nagyon jó angol szó, aminek igazi magyar megfelelőjét nem is nagyon tudok neked mondani, de ez a központi üzenete a zenémnek. Hogy bízzunk magunkban, és higgyünk abban, hogy bármit el tudunk érni az életben. Mert a zeneszerzés és az éneklés engem hatalmas mennyiségű önbizalommal tölt el, amit szeretnék átadni a közönségemnek is.

Emellett az „empowerment” mellett egy nagyon erős nőies-nőiséggel kapcsolatos üzenete is van a zenédnek…

Igen. Én úgy gondolom, hogy Magyarországon nem nagyon foglalkoznak a nők problémáival, és ami talán még ennél is ritkább, hogy a nők kiállnának magukért, a saját igazukért. Pedig nagyon sok véleményünk, érzésünk és gondolatunk van, amit érdemes lenne megosztanunk a világgal. Ez a zeneiparra is igaz. A srácok bátran kiállnak a színpadra és eléneklik a dalaikat és üzeneteiket. Szerintem az is legalább ilyen fontos lenne, hogy a csajok is kimerjenek állni, el merjék énekelni-mondani a saját gondolataikat és érzéseiket. A jót és a rosszat egyaránt, mert sok igazságtalansággal kell szembenéznünk, mint például szexizmussal, ami ellen nekünk nőknek kell felvennünk a harcot.

Milyen új projektekre számíthatunk tőled a közeljövőben?

Az biztos, hogy hamarosan jön ki egy új album. Már kész van pár új, nagyon jó szám. Viszont még nincsen meg az a tematika vagy jobban mondva irány, ami mentén felfűzhetném őket. De ettől lesz igazán izgalmas ez az egész. Nagyon sok lehetőség áll előttem, és talán ezért nincsen még meg a konkrét koncepció. Még az is előfordulhat, hogy nem lesz tematika, csak annyi, hogy „itt van egy új szakasz, ami az elmúlt két évet szimbolizálja”.

Szerző: Bogdán Erik

Fotó: Berkesi Ágota