- Ennyire bátor?
- Elhiszi, ha azt mondom, életem első olyan döntését hoztam meg a meghatározóbbak közül, melyben a szívem és a józan eszem kétfelé húzott? – felelte Horváth Ákos. - Eddigi életemben a komoly döntéseim során a szívem és eszem is összhangban volt egymással-
- Szerencsés ember…
- Bizonyosan. Annak ellenére, hogy sosem hittem, de nem is bíztam semmit a szerencsére.
- Ötvenhárom éves, sikeres vállalkozó öt gyerekkel. Nem éppen az az élethelyzet, amikor valaki beleveti magát a politikába.
- Azon a bizonyos szerdai estén, amikor az összes ellenzéki párt vezetője egy helyen ült, és felkértek polgármester-jelöltnek, két hétre ígértem választ. Sok minden kavargott bennem, fogtam magam, sétáltam egyet a főtér felé, aztán a nagytemplom előtt leültem a lépcsőkre. Kell ez nekem? – tettem fel a kérdést. És az eszem azonnal meg is válaszolta: tele vagyok tervekkel, ötletekkel, ezerrel pörög az életem, nincs öt perc szabadidőm.
- Ez eddig egy konkrét nem…
- Miközben járt az agyam, nem tudtam levenni szemem a városházáról. És régóta motoszkált bennem, valami rossz sugárzik onnan, valami, ami sokakat zavar, de már életünk része lett. Huszonöt év nagyon hosszú idő, s már jó ideje csak hamissággal, konkrét hazugságok sorával kerül szembe az ember. Egyértelmű, hogy ezt valakinek meg kell törnie!
- Mindenütt akadnak elégedetlenek.
- Lehet, hogy rossz környezetben mozgok, de az ismeretségi körömben akárhol szóba kerül a téma, mindenki háborog.
- Egymást között, magukban. Mert nyilvánosan nem hallani a kritikus hangokat.
- Ugyanez jutott az eszembe: miért nem áll ki senki? Aztán beugrott a cégszövetség az előző ciklus közepéről. Sokan voltunk, nagyon sokan, de a cége vezetése mellett senkinek sem volt energiája háborúzni a város vezetésével.
- Háború lett volna?
- Nem én minősítettem annak. Emlékszem az egyik városi potentát szavaira: „Megtámadtak bennünket!” Ezt akkor mondta, amikor egy városi rendezvényen a Szivárványban, talán a polgármester gazdasági évnyitóján meghallották, hogy a kaposvári cégvezetők összegyűltek a Cornerben.
- A vállalkozások duplájára-négyszeresére emelt ingatlanadója verte ki a biztosítékot. Sokak szerint nem sok eredménye volt a „lázadásnak”…
- Azok mondják, akik elfelejtik a folytatást. Az első egyeztetés utáni napon Szita Károly nem a tárgyalásokat folytatta, ahogy megígérte, hanem az oszd meg és uralkodj taktikáját választotta. Öt nagyadózót különböző hazugságokkal rávett, hogy nyilatkozzanak a többiek ellen.
- Emlékezetes hűségnyilatkozat született…
- És akadt ott még más is… Éppen a megyeházára tartottam a vállalkozói központ irataival, amikor az egyik kormánypárti képviselő a Kapos TV-nek arról nyilatkozott, hogy a kaposvári cégvezetők a szocialisták segítségével Pécsre szerveznek tüntetést. És azt követelte, kérjünk bocsánatot a város lakosságától. Azt hittem rosszul hallok! Értelemszerűen odaléptem hozzá, s megkérdeztem tőle: tudod te, miket beszélsz?! Rettenetesen zavarba jött, s csak a papírt mutatta, hogy ezt kapta, fel kellett olvasnia… Akkor és ott Szita Károly elvesztette minden hitelét a helyi vállalkozók előtt, s azóta sem tett mást, mint erre különböző formákban, de ráerősített!
- Mégsem tettek semmit az elmúlt években.
- A cégszövetség számos tagja szorgalmazta a folytatást, de józan ésszel látszott, nem lesz rá energia. Pedig nemcsak a vállalkozóknak van igényük a változtatásra, hiszen ebben az egyre jobban eldurvuló játszmában, melyet a polgármester folytat nagyon sokan sérültek. Sokan maradandóan, még az ő oldalán is.
- Kérdés, hányan emlékeznek erre? S pláne, hányan mernek megszólalni?
- Remélhetőleg sokaknak jó a memóriája, s tudják, ha ezt a lehetőséget nem vállaljuk fel, akkor minden úgy marad, mint eddig.
- Az elmúlt választások azt mutatják, a többség elégedett, vagy legalábbis nincs igénye valami másra.
- Én viszont éppenséggel azt szeretném hinni, hogy a munka, az elhivatottság, a kitartás, ha lassan is, de meghozza az eredményt! Így éltem le az életem. Diploma előtt is rendszeresen dolgoztam, volt, hogy műszaki rajzokat készítettem, máskor a Rózsadombon ástam házalapot. Mindig kitűztem egy reális célt, emellett azonban voltak álmaim is. És a kettő közé valahogy mindig sikerült beérkeznem.
- A mostani vállalás melyiknek számít?
- Az csak nem álom, hogy egy normális városban éljek?! Egy olyan településen, ahol a vezetés tényleg a várost irányatja, s nem a hatalmát gyakorolja, s minden döntése csak arról szól, hogy ezt a hatalmat valahogy megtartsa.
- Akárhogy nézzük, jelenleg álomszerűnek tűnik megtörni Szita Károly 25 éves regnálását.
- Abban a két hétben, amíg meghoztam a döntést, sok ismerőssel, baráttal beszéltem, autószerelőtől a nagyvállalkozókig. Különböző élethelyzetű emberekkel legalább ötvennel, és pártállástól függetlenül két kivétellel mindannyian megerősítettek, hogy bíznak bennem, ez a feladat nekem való, és el is kell vállalnom!
- A családja, gondolom, óvatosabb volt.
- A három nagyobb lányom megérti, miért vállaltam. Édesanyám azt mondta: félj, az éberen tart, de ne hátrálj meg! A kisebbik fiam nyolc éves lesz, azaz úgy gondolnánk, nem ért semmit az egészből. Erre autózás közben egyszer megkérdezte: apa, ha te leszel a polgármester, akkor kiegyenesíted az utakat, mert most nagyon sokat döccenünk?
- A felesége kimaradt a felsorolásból…
- Családanyaként sajátos ellenzékbe vonult, ám végül csak annyit mondott: látom, nem bírod ki, hogy tétlen maradj! A barátaim pedig első reakcióként féltettek, a másodikra viszont a várost megváltoztató ötletekkel traktálnak, már könyvet lehetne írni belőlük.
- Szép lenne, ha tényleg mindenki támogatná, de ellenzők is akadnak bizonyosan szép számmal. A DK-s városházi képviselő Kováts Imre például már a hivatalos bejelentés előtt elindította az ellenkampányát: offshore-lovagnak és Gelencsér Attila emberének nevezte.
- Imrét nem értem! Mindig is a változásért küzdött, most itt a lehetőség, mégis inkább árkot ás a táborukon belül, hányja a sarat rám és az ellenzéki összefogásra. Rólam lepereg, de az emberek hajlamosak sárosnak látni a fehéret, ha azt mondják nekik. Pláne, ha olyan mondja, aki addig oly sok szennyest látott már, s tárt fel.
- Az Újlengyelben bejegyzett cégét nem bírja megbocsátani.
- A Mad-Day Kft. 1995-ben alakult komoly ingatlanvagyonnal, s mindig is Kaposváron fizette az adókat. Négy éve a multik mintájára tudatosan szétválasztottuk az ingatlanvagyont és a -kezelést, valamint az építőipari generálkivitelezést. Ezt nyíltan közöltük is a partnereinkkel, akik mind el is fogadták. Ez az a cég, amiről Kováts Imre beszél. Ami egy szeget nem vert be Kaposváron, munkáink túlnyomó része budapesti, illetve fővárosi cégek-intézmények vidéki irodái. Éppen ezért az alapításkor eleve Pest megyei székhelyet kerestünk, s mivel volt rá lehetőség, olyan települést választottunk, ahol nincs iparűzési adó. Ez nem ütközik semmilyen törvénybe és jogszabályba. Ráadásul az így megspórolt pénzt az emberek bérére tudjuk fordítani. Megbecsülöm a munkatársaimat és szeretném ha ez a fizetésükben is meglátszana.
- Gelencsér Attila embereként érthető, ha jól fut a szekér…
- A képviselővel régóta ismerjük egymást, s nem titok, megyei közgyűlési elnökké választása után jó volt a kapcsolatunk. Mint országgyűlési képviselővel találkoztam vele egy ügyben, s ha már beszéltünk, úgy gondoltam, jobb, ha tőlem tudja meg, mire vállalkozom, mintsem például a Facebookról.
- Ahol Kováts Imre közzé is tette.
- Hivatkozva valakire, mint valami nagy fogást… Azóta különben többször is gondolkodtam rajta, mit is tanácsolhatott volna nekem a másik szekértáborba tartozó Gelencsér Attila? Aki amúgy teljesen semlegesen hallgatott végig.
- Lesznek, akik ezt nem hiszik el.
- Vállalkozóként rengeteg emberrel kerültem-kerülök kapcsolatba, értelemszerűen akadnak közöttük politikusok is. Volt idő, mikor Szita Károllyal is rendszeresen beszélgettünk. Ettől függetlenül tudom, hogy célkeresztbe kerültem.
- A jelöltségéről szóló cikk alatti kommentekből jól látszik, milyen hónapok elé néz.
Van olyan városi intézményvezető, akivel szerdán még üzleti ügyben tárgyaltam, a bejelentés után meg azonnal „pártaktív” lett. Megértem őket, de hiszem, hogy nekik is jobb lesz, ha felszabadulnak a pártnyomás alól.
- Nem zavarja a gyalázkodás?
- Rengeteg kemény helyzet van már mögöttem, de nyilván egy közszereplés más. Még nem tudom, hogy fog érinteni lelkileg, de bízom magamban. Hiszem, hogy észérvekkel meg tudom győzni az embereket.
- Bocsánat, de ez nagyon civilként hangzott! Észérvek a politikai oldalak között?!
- Nem politikusokat kell meggyőznöm, hanem átlagembereket. Ha valaki ült már motoron, s utána ült át autóba, tudja, hogyan tartsa a kormányt, ha motoros közelébe ér… A cégemnél alap, hogy mindenütt ott vagyok: a központban, a kitelepült irodákban, a legszélsőségesebb munkaterületeken, az összes partnernél személyesen. Öltönyben, sisakban, overálban, bakancsban, ha kell, szerszámmal, ha úgy adódik, prezenterrel a kezemben. Szerelő, kisbolt, nagykereskedő, gyártó, hazai vagy külföldi kis- vagy nagyépíttető, benzinkutas, fagylaltos, portás – én mindenkivel kommunikálok a köszönésen és a megszokottakon túl is. Egyetlen kapcsolatban sem égettem még fel hidat, s ha van híd, azon át is kelhet valaki!
- Biztos rossz helyről nézem, de nem látok hidakat…
- Sajnos én is árkokat látok, méghozzá egyre mélyebbeket. De hiszek benne, hogy gyorsabban be tudjuk temetni őket, mint amilyen ütemben ássa a Butaság, az Elfogultság, a Vazallusok, a Hatalomféltők.
- Sokan próbálták már korábban.
- Való igaz, félelmetes a felelősség! És azt is tudom, csak úgy nyerhetünk választást, ha mások is megértenek, s megismernek ugyanúgy, mint akik eddig is ismertek. És akkor rájönnek, hogy erre a feladatra a megfelelő embert választják ki. Tudom, kevés az idő, de meg kell teremteni a lehetőséget, s ha sikerül, be fogom bizonyítani, hogy októberben jó helyre tették a voksukat!
Szerző: kpsvr.hu
Képek: Röhrig Dániel
5 
