A levél egyből bele is vág a dolgok közepébe, és az elmúlt három év nagy beruházásait, és az „évszázados fejlesztési terv”, a Németh István Program sikereit kezdi el taglalni. Szita szerint „jól haladunk” a 21. századi Kaposvár megteremtése felé, ami csak azért problémás, mert már 20 éve a 21. században vagyunk, és ez idő alatt úgy tűnik semmit sem haladtunk előre, ha 25 éves regnálásának csupán az elmúlt három éve vitt közelebb minket az új évszázadhoz. Azt is kiemeli Szita Károly, hogy az „elmúlt években jelentősen gyarapodott a közösségünk”, ami egyszerűen nem igaz. A polgármester 30 éve alatt (1990-1994-ig alpolgármester volt) 8.490 fővel csökkent a város népessége a nepesseg.com által összefoglalt KSH adatok szerint, ami brutális, közel 12%-os népességvesztést jelent. Szita Károly, ennek ellenére, gyarapodó közösségről ír.
A legpofátlanabb kijelentést azonban a harmadik bekezdésben találjuk, ahol polgármesterünk azzal dicsekszik, hogy „Óvodákat és iskolákat újítottunk fel a legkisebbeknek, hogy ők, s az őket tanítók méltó körülmények között készülhessenek”. A város által megbízott Szemeco Kft. inkompetenciája és nemtörődömsége miatt ázott be három iskola – a Toldi, a Gárdonyi és a Kisfaludy –, ami ellehetetlenítette vagy megnehezítette az oktatást. A Gárdonyis gyerekeknek és oktatóiknak el kellett hagyniuk az iskoláikat a tanév vége előtt, és jelenleg az is kétséges, hogy szeptemberben el tudják-e kezdeni az évet saját intézményükben. Toldi iskola első emelete teljesen elázott, akárcsak a tornatermük, miközben az udvarukon hegyekben állt a veszélyes építkezési hulladék. A Kisfaludy iskola „járt a legjobban”, ahol csupán a tornaterem ázott be. Szülői és tanári közösségek válaszokra várnak a városvezetéstől és a kivitelezőtől, de az önkormányzat hallgat, mint a sír, és védi a kontár munkavégzők hátát. Nem hogy megteremtették a méltó környezetet városunk diákjai és tanárai számára, hanem ami volt, azt is elvették tőlük, és ezzel kapcsolatban nem kért bocsánatot sem a város, sem pedig a Szemeco az érintettektől.
Az új Csiky Gergely Színház épületével is példálózik Szita Károly, ami ugyan még „átadás előtt áll”, ahogy a 67-es gyorsút is, melyek kivitelezése az előbbinél két évet késik, az utóbbit pedig már több mint tíz éve ígérgetik. A Közlekedési Központ építése is szóba kerül, mint következő nagy lépés Kaposvár életében, aminek köszönhetően az építkezés körüli boltok és vállalkozások a csőd szélére sodródtak. Sorsukkal szintén nem törődik a városvezetés, csupán , mint járulékos veszteség tekint rájuk. A közlekedési központ jelen formájában egy teljesen fölösleges beruházás, mivel az eredeti célkitűzés nem valósul meg, csupán milliárdokért építenek egy kanyart az egyenes útba.
„Büszke vagyok rá, hogy együtt, három esztendő alatt, ennyi mindent elértünk”, írja Szita Károly levelében. Furcsa számomra ez a többes szám, ugyanis, ha valamit bebizonyított az elmúlt három évben a városvezetés, az az, hogy nem kíváncsi a többség és a szavazópolgárok véleményére. Zárt ajtók mögött folyó megbeszélések és egyezmények levét isszák a kaposváriak, miközben Szita Károly az EU-s pénzekből épült vasbeton monstrumokkal dicsekszik. Ez a mentalitás és hozzáállás nem viheti városunkat előre, a 21. századba, csakis visszafelé.
Szerző: Bogdán Erik
Fotó: Bogdán Erik
