Mérgek szivároghatnak a Desedába

2019-08-28 10:37 | #Kaposvár #Zöld

Legutóbbi Desedával kapcsolatos cikkünkben megpróbáltuk kideríteni, miként nyilvánították kiváló vízminőségűnek a tavat, ha egy hónappal ezelőtt 100 tonnányi busatetemet kellett kihalászni belőle? Mint kiderült úgy, hogy a tó idei vízminősége nem számított bele a mérésbe, amely alapján minősítették a vizet. A víztározó helyzete azonban csak romlani látszik, amivel az Országos Természetőr Egyesület Dél-dunántúli Területi Szervezetének szakértői is egyetértenek.

Országos Természetőr Egyesület Dél-dunántúli Területi Szervezetének egyik munkatársa felkereste szerkesztőségünket, és rendelkezésünkre bocsátott egy, a tó élővilágának pusztulását feltáró dokumentumot, melyet a Kaposvári Járási Hivatalnak küldtek el.

„Az elmúlt hónapokban a Deseda víztározó vízminőségének romlása miatt több állampolgár kereste meg Egyesületünket. Elmondták, hogy a növények és halak pusztulására adott hivatalos magyarázatokat nem tartják kielégítőnek” – írja a dokumentum.

Az Egyesület kutatásaiból és az őket megkereső állampolgárok hiteles fotóiból arra következtettek, hogy a „kis és nagyobb méretű halak, kagylók, vízinövények pusztulása nem egy természetes folyamat része”. Elsősorban az újonnan kiépített vízelvezetési rendszer okolható a krízishelyzetért. A nagy esőzések rengeteg permetszert és műtrágyát mostak a tó vizébe az új vízelvezető-rendszeren keresztül. Ezért az Országos Természetőr Egyesület arra hívta fel a Járási Hivatal figyelmét, hogy „csapadékvíz elvezetési módszereket és a tározóval határos mezőgazdasági termelők növényvédelmi gyakorlatát is, a lehető leggyorsabban felül kellene vizsgálni”. 

A KSH 2016-os adatai is arra mutatnak rá, hogy az elmúlt 15 évben a növényvédő szerek eladása a háromszorosára nőtt, de hasonlóképpen nőtt az egy egységnyi területre jutó műtrágya-felhasználás is. 

Az Egyesület által példaként felhozott képeken jól lehet látni, a kukoricaföldekről az új csatornarendszernek köszönhetően az esővíz az összes ki- és lemosott méreganyagot egyenesen a tóba vezeti. A legtöbb ilyen védőszer és parazitairtó – mint például forát, karboszulfán, terbufosz, diazinon és glifozát tartalmú szerek – tulajdonképpen idegméreg, mely a „környezetbe jutva súlyos veszélyt jelent, mivel halakra és a méhekre nézve magas, a vízi rovarokra nagyon magas toxicitási mutatóval jellemezhető” – fejti ki a napjainkban elterjedt permetszerek veszélyeit a dokumentum.

Ebből kifolyólag, ha ténylegesen meg akarjuk menteni a Desedát, és hosszútávon szeretnénk tervezni a tóval és környezetével, akkor „néhány száz méteres távolságban csak ellenőrzött biogazdálkodás történjen, és a Desedát tápláló patakok vize ill. a mezőgazdasági területről származó csapadékvíz csak  természetes szűrők közbeiktatása után kerüljön a tározóba” – javasolják az Országos Természetőr Egyesület Dél-dunántúli Területi Szervezetének szakértői.

Azonban a kormányhivatal ahelyett, hogy megfogadta volna az Egyesület tanácsait és jobban utánajárt volna a környezetszennyező méreganyagoknak és csatornarendszernek, továbbküldte a dokumentumot és bejelentést a Baranya Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatósághoz, ugyanis a Deseda gyakorlatilag az ő reszortjuk, így mosva kezeiket az összes felelősségtől. 

Szerző: Bogdán Erik

Fotó: Országos Természetőr Egyesület Dél-dunántúli Területi Szervezete