Nyugdíjügyeink

2019-10-05 12:03 | #Kitekintés

A magyar társadalom minden tagját előbb, vagy utóbb érintő közös ügyeink, amelyről így októberben, az Idősek Világnapja kapcsán van helye írni.

Először is. Október hava a kormány számára leginkább az önkormányzati választások hónapja. Így jöhet az újabb szédítés: 9 ezer forintos rezsiutalvány a nyugdíjasoknak és előre hozott októberi nyugdíjkifizetések. A választások   közvetlen közelében. Feltételezem, hogy a köztársasági elnök ezt is figyelembe vette a választások napjának kiírásakor. Mert a Fidesz a nyugdíjas emberek megtévesztését, lekenyerezését elsőrendű feladatnak tekinti, hiszen az ő becsapásuk nélkül aligha nyerne meg bármilyen választást is Magyarországon.

Vegyünk egy másik példát. Siófok fideszes polgármesterjelöltje megválasztása esetén minden siófoki nyugdíjasnak évente 10 ezer forintot, 2-2 ingyenes színházjegyet és hajókirándulást, valamint ingyenes szilveszeri bulit ígér. Hogy is van ez? Miből, kinek a pénzén? Messziről bűzlik a dolog: nemcsak erekölcstelen, hanem jogellenes ígéretek. 

Nézzük meg a magyar nyugdíjügyeket.

Az állami nyugdíjrendszer működési minősége mintegy 3 millió, köztük a 2 millió öregségi nyugdíjas embert érint. Nyugdíjast, vagy éppen arra várót, az öregségi nyugdíjminimum indexálásán alapuló ellátásokban részesülő tömegek sokaságát. 

Az emberek jogos elvárása, hogy tisztességgel elvégzett sok évtizedes munka után a megélhetésüket biztosító öregségi nyugdíjat kapjanak, amelyet az állam garantál. Ha nem is számítanak arra a magyarok, hogy korábbi jövedelmüket elérő színvonalon éljenek, de arra igen, hogy állami nyugdíjuk elérje korábbi jövedelmük 65-80 %-át. Egyre inkább tudatosul az is az emberekben, hogy az állam által biztosított nyugdíj mellett öngondoskodásra van szükség, továbbá az, hogy nyugdíjas státuszuk mellett is dolgoznának, ezzel segítve gyermekeiket, unokáikat. Ehhez várják az állam garanciáját, továbbá harmonikus, stabil és  kiszámítható jogszabályi környezetet. Hiába.

A magyar nyugdíjrendszert az Orbán-kormány az elmúlt kilenc évben alaposan átalakította. A nagy lendülettel és várakozással végrehajtott változások azonban komoly csalódást okoztak azzal, hogy csak a „nők 40” kedvezményes ellátásban részesülők, eddig nagyjából kétszázezer nő lett a nyugdíjreform haszonélvezője. A többiek - a korábbi rokkantnyugdíjasok, a korkedvezményezettek, a korhatár előttiek, a szolgálati nyugdíjasok – elszenvedőivé váltak a változásoknak. A nyugdíjba készülők viszont a korhatár fokozatos emelése miatt kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek (elsősorban a férfiak), a már öregségi nyugdíjasok helyzete pedig mindent összevetve stagnál. Az öregségi nyugdíjkorhatár 62 évről fokozatosan 65 évre emelése befejeződött, mára mindenkinek ez a korhatár. Olvasni arról, hogy a kormány további emelésre készül. Ha igaz, ez irreális. Ugyanis a nyugdíjba vonulás alsó korhatárának emelése most fejeződött be, ugyanakkor a magyarországi születéskor várható élettartam nem növekedett olyan dinamikusan, mint nyugaton, vagy a világ többi fejlettebb részén. A most születetteknek van csak reményük arra, hogy születéskor várható élettartamuk átlaga meghaladja a hetven évet, vagyis tovább dolgoznak ugyan, de hosszabb ideig is élvezhetik a nyugdíjas éveket. Ma az abszurd, hogy a magyar nyugdíjasok jelentős része évtizedig sem él nyugdíjazása után. Sem egészségi állapota, sem egzisztenciális helyzete nem erősíti a gondtalan nyugdíjas éveket. Tehát az előttünk álló évtizedben nincs racionális ok a nyugdíjkorhatár emelésére.   

Az Orbán-kormány minden korábbi kedvezményt kivezetett a rendszerből. Ma már megállapítható, hogy az átalakítások több kárt okoztak a nyugdíjrendszernek és persze a magyar társadalomnak, mint az várható volt. Ráadásul az emberek öngondoskodási hajlandóságát is gyengítette, hiszen a magán-nyugdíjpénztárakat úgy szüntette meg a kormány önkényesen, hogy az önkéntes pénztárakat párhuzamosan nem ösztönözte az állam. Közben a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat elnyelte az központi költségvetés, a biztosítottak pedig csak szolgálati idejük elismerését kapták meg, alacsonyabb  pénzügyi értéken.

Orbán Viktor teljesen szétzilálta a korábban kiemelkedő szakszerűséggel és hatékonysággal működő társadalombiztosítási közigazgatást is, amelynek negatív hatásai ma is erősen érezhetők. A 3 lábon álló nyugdíjrendszer (állam-magán-önkéntes) közben 2 lábúvá vált, ezért sebezhetőbb az intézményrendszer és a biztosítottak  érdekei is.

A teljes magyar állami nyugdíjrendszert és annak állami irányítási szintjeit újra kell gombolni.  Az öregségi nyugdíjba vonulás jogosultsági feltételeit meg kell változtatni, újra szabályozni. Lehetővé kell tenni az indokolt könnyítések és kedvezmények általános igénybe vételi lehetőségét, vagyis biztosítani kell a teljes jogú öregségi nyugdíjba vonulás lehetőségét akkor is, ha valaki nem érte el a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt. A rugalmas nyugdíjbavonulási rendszer bevezetése pozitív hatású volna a biztosítottakra, a központi költségvetésre egyaránt. 

Indokolt integrálni a társadalombiztosítás állami irányítását, vissza kell minősíteni a szociális hozzájárulási adót, hogy a járulékbefizetések a meghatározott célba érjenek és ott is maradjanak. Ez záloga a fenntartható és finanszírozható nyugdíjrendszernek. 

A korhatár előtti ellátások, a korkedvezményes ellátások, a rokkant-nyugdíjak és a magánnyugdíjpénztárak mellett megszűnt a járulékplafont is.  Ennek a következménye, hogy jelentősen megnőttek a legmagasabb nyugdíjak összegei is, hiszen akik magas jövedelműek, ráadásul tovább is dolgoznak, azok mesés összegű nyugdíjhoz jutnak. Manapság a 350 ezer forintot meghaladó  nyugdíjak gyakorivá váltak, miközben a magyar átlagnyugdíj 130 ezer forint körül mozog úgy. A fidesz saját holdudvarát jutalmazza a luxusnyugdíjakkal, az átlagnyugdíjasokat pedig lenyomta svájci indexálás megszüntetésével, vagyis csökkent a mindenkori nyugdíjemelések reálértéke. Megengedhetetlen az is, hogy az öregségi nyugdíjminimum évtizede már 28 és félezer forint, amely egyéb ellátásokat is negatívan érinti, tehát az elszegényedő magyar társadalom tömegét.

A magyar állami nyugdíjrendszer a társadalmi szolidaritáson alapuló közös kockázatvállalás, amely a megszerzett szolgálati időn és befizetett járulékon alapul. Érdemes ezt végiggondolni...

Szerző: Varga Zsolt

Fotó: pexels.com