Én nagyon szeretem Kaposvárt, de sajnos nem lehetek rá büszke. Ha elmegyek egy önkormányzat által megrendelt építkezés mellett, csak a mellette felállított tábláról tudom, hogy az nem összeomlóban van, hanem most éppen összetákolni igyekeznek. De a legnagyobb rombolás a lelkekben ment végbe. Míg az átvett utat már jövőre kátyúzni kell, mert valamiért kimaradt belőle a cement, a békét megteremteni emberöltőbe is telhet. Ezt adta nekünk Szita és a Fidesz.
Valamikor, régebben én is bíztam bennük, szavaztam is rájuk, de a bizalom elveszett. Nem is tudom, hogy mikor: amikor ellopták a magánnyugdíjkasszából a 3000 milliárd forintot ami már örökre elveszett, vagy amikor Taszár elhagyására késztették a sokaknak jómódot hozó amerikaiakat aztán ezt a hibájukat is másokra kenték? Vagy amikor lealacsonyították a „nemzet” fogalmát azzal, hogy még a cimboráknak átjátszott dohányboltokat is így nevezték el? (És ők mondják meg azt is, hogy ki tűzhet ki a szíve fölé kokárdát…) Talán valami apróság lehetett a hosszú sorban, Szita grimasza a tévében, ami elárulta nekem, hogy itt megint valami drága „huncutság” készül. Akkoriban történhetett, amikor a gumiégető építését erőltette.
Akkor fogtak először össze igazán Szita 25 évnyi kiskirálysága alatt a kaposváriak. S most jött el először a lehetőség, hogy le lehet váltani, még akkor is, ha a pálya nagyon lejt a Fidesz kedvére. Övék szinte a teljes média. És rengeteg pénzük van: úgy látom, Szita hetek óta eteti-itatja potenciális szavazóit, jut még arénányi ingyenes Kovács Kati koncertre is. Én azt mondom: nem kéne megalázni a kaposváriakat néhány kiló krumpli osztogatásával, inkább szorgoskodna munkahelyek teremtésén, meg hogy magasabbak legyenek a bérek, s akkor nem csak krumplira futná saját zsebből a kaposváriaknak, hanem melléje húsra is.
Igazából azért írok, mert nagyon szeretem Kaposvárt, és egy picit tartok attól, hogy elveszhet a nagy esély Szita leváltására, s újabb éveket kell várnunk abban reménykedve, hogy gyermekeink, unokáink addig nem vándorolnak el. Mert mintha nem minden „ellenzéki” szervezet akarná ezt a váltást őszintén. Ráadásul ma hallottam egy véleményt, miszerint mindegy, hogy kire szavaznak a Szitával elégedetlen kaposváriak, mert úgyis a Fidesz győz. Persze mindenkinek joga van butaságokat állítani, de én ezt nem hiszem!
Én nem titkolom: Horváth Ákos Ervinre és a Kaposváriakért Egyesület jelöltjeire fogok szavazni, akik mellett összefogott az egyesült ellenzék. A munkám olyan, hogy gyakran járok haza arrafelé éjszaka, s szinte mindig látom, hogy a kampányközpontjukban még hajnali négy órakor is világít a villany – dolgoznak. Értünk.
Egy valamiben tér el a véleményem Horváth Ákos Ervinétől, akivel kapcsolatban meg kell jegyeznem: jó látni, hogy Bod Péter Ákos és Iványi Gábor eljött hozzá. S ami még jobban tetszik nekem (s ezt is ismerőseimtől és a világhálóról tudom): volt több hozzám hasonló „kisember” Horváth Ákos Ervin „felbukkanása” elején, aki kötözködött, hogy ki ő és mit akar, majd miután találkoztak vele, rögtön melléje álltak, és ezt nem is titkolják. Szóval Horváth Ákos Ervin azt mondja – s ezt neki elhiszem -, nem harcolni, hanem építkezni akar, s neki nem a pártlógó a fontos, hanem a teljesítmény, így számít a kiábrándult Fideszesek javaslataira és munkájára is. Ez szerintem is helyes. Ugyanakkor azt gondolom: ha az egyesült ellenzék nyerni tud Budapesten és több megyeszékhelyen, így Kaposváron is, akkor ez lehet az ugródeszka a 2022-es országgyűlési választások sikeréhez. Mert akkor meg lehet mutatni, hogy lehet emberségesen, szakemberek véleményét meghallgatva várost vezetni. Különben marad a mocsár, ami mindig csak lefelé húz. Mindenki elszámol a felelősségével egyszer ebben a következmények nélküli országban is, hogy mit tett vagy nem tett, ha másnak nem majd a gyermekeinek.
Én nagyon szeretem Kaposvárt, s azt szeretném tapasztalni, hogy én is fontos vagyok Kaposvár vezetőinek. Meg a szomszédom, a mellettünk lévő utca, és a többi választókerület lakói is fontosak. S nem csak akkor, amikor a szavazatunk kell, ötévente.
De most – mint ahogyan a Kaposváriakért Egyesület egyik molinóján olvastam – nézőkből bírók lehetünk. Kaposvár nem kizárólag Szitáé. Nem Szitáé és a bólogatóié. Kaposvár az enyém és a tiéd is. Kaposvár szerintem a miénk. Csak fél órányi idő, és egy jó helyre tett „x” kell ahhoz, hogy tényleg így legyen.
Fotó: KPSVR.hu
