"Képviselőségem rövid története
Október 13.-án megvolt a választás. Mandátumot nyertem… Na nem úgy, hanem emígy. De ez így nem az igazi! Nem sikerült, amit közös célként tűztünk ki hónapokkal ezelőtt. Én mégis nyertem valamit. Valóban nyertem?
Azóta sokan gratuláltak, bár legtöbbször nem értettem, hogy valójában mihez is. Aztán alig telt el egy hét és hétfőn egyetlen nap alatt háromszor is szembesültem azzal, hogy Képviselő lettem. Így nagybetűvel. „Fejes István Képviselő Úr” állt az egyik levélen címzésként.
Na álljunk csak meg egy pillanatra! Mi ez a fura érzés itt belül, ami eláraszt? Mi történik most velem? Úgy érzem, hogy valami húz maga felé. Erősen, és nem ereszt…
Engem mindig a feladat, az elérhető cél mozgatott, és soha nem érdekeltek a titulusok és a sallangok. De most ez valami új… Aha hát ez lenne az, amiért sokan képesek szinte bármire?! Amiért néhányan képesek kivetkőzni emberi mivoltukból?! Amit, ha egyszer megkaparintottak, akkor ragaszkodnak hozzá foggal körömmel, nemes és nemtelen eszközökkel?!
Nem, engem ez továbbra sem érdekel!
A kaposvári képviselőtestület 17 tagja közül nincs egyetlen sem, aki a saját erőfeszítéseinek eredményéből lett képviselő. Mindenkit kivétel nélkül odaraktak. Igen, azokat is, akik a hatalom színeiben egyéni körzetben nyertek. És egy ilyen testületben, ahol a teljesítménynek nincs értéke, ahol minden kérdésben az üléspont határozza meg az álláspontot, ahol a hatékony és eredményes munkavégzés kizárt, nekem nincs keresnivalóm. Majd talán legközelebb…
Belenéztem az Egy Gyűrű szemébe és én bizonyultam erősebbnek!
Másnap lemondtam a képviselőségről.
(Az önkormányzat alakuló ülése ezekben a percekben zajlik.)"
Forrás: facebbok
Kép: KPSVR