„Mi egy szerviz vagyunk, nem egy szeméttelep! Azok, akik ki akarják dobni az autójukat, ne ide jöjjenek.”
Így jellemzi a 69 éves Marco Ermes Luparia diakónus és pszichoterapeuta a gyógyító intézményét azon papok részére, akik pszichológiai és viselkedési problémákkal küzdenek – beleértve a pedofíliát is.
Ő és öt főből álló csapata fogadja az egyházi személyeket már 20 éve Rómában, a telephelyén. Az elmúlt 15 évben hozzávetőleg 150 papot vádoltak meg gyermekek zaklatásával Olaszországban. Decemberben Ferenc pápa feloldotta a papság szexuális zaklatási ügyeinek titkosítását.
John Joseph Kennedy a Hittani Kongregáció vezetője elmondta, hogy 2019–ben a világ országaiból ezres nagyságrendben érkeztek jelentések templomokban elkövetett zaklatásokról.
De mi történik ezekkel a tárgyalásra váró pedofil papokkal? Az Euronews tudósított az egyházi rehabilitációs központokról és az őket körülölelő ellentmondásokról.
Francesco Zanardi – aki a L'abuso hálózat alapítója, amely támogatást nyújt az olasz egyházon belül történt szexuális zaklatások áldozatainak – összesen 24 ilyen központról szerzett tudomást és a nevüket is megszerezte a bírósági iratokból.
„Az esetek 99%-ában amikor a visszaélést elkövető papokat házi őrizetben tartják, ezekre a helyekre mennek. "- mondta Zanardi.
A legrégebbi a „Venturini Atyák” Trentóban, utána a Divino Amore következik Rómában, mely már 25 éve üzemel.
„Minden ilyen eset személyes drámát takar, melyek aztán a zaklatott személyek drámáiba torkollnak. A terápia minimum arra biztosítékot kíván nyújtani, hogy a bűncselekmény nem fog megismétlődni" - mondja Luparia.
Az ilyen intézmények filozófiája szerint a kezelés élethosszat tart és teljes elszigeteltséggel jár a társadalom többi részétől. Az elítélt szexuális bűnözők kezelése természetesen ellentmondásos. Kritikusok rámutattak, hogy amíg a szexuális ragadozók kezelésére vannak intézmények, addig az áldozatokat csak nagyon kis mértékben támogatják, nem részesülnek sem anyagi kárpótlásban, sem pszichológiai segítségben az állam részéről.
„Paradox módon az egyház létrehozott ilyen intézményeket a papok számára, viszont nincsenek állami intézmények az áldozatok részére. Az Európa Tanács Lanzarot-i Egyezménye a kisebbségek szexuális zaklatása elleni harcra jött létre és ennek keretében rokkantsági nyugdíjat biztosít az áldozatok számára, valamint „anti-pedofília” igazolást ír elő azoknak a szervezeteknek, önkénteseknek, amelyek munkájuk során kiskorúakkal kerülnek kapcsolatba. De ez a két intézkedés nem létezik Olaszországban.” - mondta Zanardi.
A pedofília gyógyítható?
Maurizio Marasco pszichiáter és az igazságügyi pszichopatológia és kriminológia volt professzora szerint a pedofília nem betegség, hanem a szexuális viselkedés anomáliája, amely az idő múlásával is stabilan megmarad. Ezért aztán nem is létezik rá gyógyszeres kezelés. A papok gyakran rájönnek, hogy súlyos bűncselekményt követtek el, és elfogadják a büntetésüket, de ez nem garantálja, hogy nem fognak ismét kiskorúakat bántalmazni.
Marasco továbbra is aggódik amiatt, hogy a rehabilitációs központokban végzett munkát csak kis mértékben ellenőrzik: „Ismertem embereket, akiket elítéltek, bebörtönöztek, rehabilitációs programokban vettek részt és évekkel később mégis elkövették ugyanazokat a bűnöket. Miután kijutnak ezekből az intézményekből, hogyan lehetünk biztosak abban, hogy nem fognak ismét visszaéléseket elkövetni a kiskorúakkal szemben? Ez a probléma." - mondta.
Mi történik a börtönből történt szabadulást követően?
Luparia munkája véget ér amint egy papot elítélnek, mivel a szervezete nem fér hozzá az olasz börtönökhöz. Az eddigi tapasztalatokról és tervekről a következőket nyilatkozta:
„Amint az elkövetőt szabadon engedik a börtönből, pénzügyi okokból sem az olasz állam, sem az egyház nem követi azokat a továbbiakban figyelemmel. Az esetek többségében ezek a papok hajléktalanok lesznek. Mi megpróbáljuk folytatni a terápiát ezt követően is. Jelentős számban vannak olyan egykori egyházi személyek, akik terápiában részesültek nálunk, nekik megálmodtunk egy kolostort, amely lehetővé teszi számukra, hogy méltóságteljes életet éljenek. A terroristáknak, a gyilkosoknak, mindenkinek joga van tisztességes élethez. Miért ne lehetne ugyanerre joga a pedofil szerzeteseknek is?” - kérdezte Luparia.
A milánói Bollate-börtönben az Olasz Közvetítés-elősegítő Központ 2015-ben egy projektet valósított meg a nők és kiskorúak elleni szexuális bűncselekmények miatt elítélt foglyok számára - de ez nem terápia.
A központ elnöke Paolo Giulini elmondta:
„Mi nem végzünk terápiát. A deviáns magatartást kriminológiai értelemben kell kezelni. Olyan kérdésekben dolgozunk, mint a stresszkezelés, a bűncselekmény elkövetéséhez vezető út szakaszai, az áldozatokkal szembeni empátia fejlesztése és a szexuális nevelés. 2015 óta önkéntes alapon több mint 300 fogoly vett részt a projektben. Közülük mindössze 11 követett el újabb bűncselekményt a szabadulása után.
Néhány pappal is dolgoztunk. Páran közülük egyházi terápiában is részesültek mielőtt hozzánk jöttek. Tudjuk, hogy egyes vallási szervezetek pszichológiai támogatást is kínálnak, de nem működünk együtt velük.
Kész csoda, hogy még mindig működünk. Eleinte a Lombardia régióból, majd egy európai projektből részesültünk finanszírozásban. Most egy magán alapítvány támogat minket. Minden évben kockáztatjuk a megszűnést.”
Forrás: euronews.com
Az eredeti cikk itt olvasható: https://www.euronews.com/2020/01/21/paedophile-priests-in-rehab-how-the-vatican-tries-to-cure-child-abusers?fbclid=IwAR3vnPEqB9ikyHtnGoejB2dI_VceMqbBCoq6zfLJvCOxN4fWv5ZLgajkV3I
Borítókép: AP Photo/Alessandra Tarantino
