A cikk szerzője Varga Zsolt korábban a Somogy Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatója volt, azelőtt pedig Somogy Megyei Önkormányzat Park Szociális Otthon és Módszertani Intézmény igazgatója.
Leköltözik a faluba, édesanyjánál talál otthonra, fiatalkori szerelme kerül mellé asszisztensnek, szeretettel és nagy örömmel fogadja a falu népe Stephanus doktort. Rövid ideig tart a béke. Mert Stephanus úgy viselkedik, ahogyan normálisan kell: tisztességgel gyógyít, érdekli a betege, segít éjjel-nappal, apja hagyatékát folytatja.
A magyar valóság hamar változtat meg mindent. Az autokrata polgármester (Stohl András alakítja remekül) uralkodása, az Énekerzsinek átkeresztelt tanítónő tragédiája, egykori iskolai osztálytársa, Kristóf atya (Eperjes Károly) ellehetetlenítése hamar kijózanítja az osztályvezető főorvosból körorvossá lett Stephanust. Szembesül azzal, hogy nem számít semmi, ami érték. Ami tiszta. Ami jó.
A film vége ugyanolyan drámai, mint az eleje. Énekerzsi, Kristóf atya, asszisztens Marika sorsa megpecsélődik, ahogy Stephanus doktor küldetése is. A film indítása a magyar egészségügy, a film vége az emberi kapcsolatok kilátástalan drámája: az emberi élet értékeinek lepusztítása, a gonosz intrika elsodró ereje mindent visznek.
Szabó István film remeke mindenkinek üzen. Üzen az értelmiségnek, üzen az egyházaknak, üzen a lassan elbutuló és érzéketlenné váló társadalomnak. A film szelíd eszközökkel sokkol. Mert sokkoló, hogy az egoista agresszoroknak áll a világ. Tönkretehetnek tehetséges és jóravaló embereket és közösségeket. Nem számít semmi, csak az elöljáró hatalmi érdeke. Ha útban van bárki, eltakarítják. Nem kell hozzá a jog eszköze sem: elég megalázni, hazugságokat terjeszteni, hogy feladjuk. Nagy kérdés, hogy felszámoljuk-e elkötelezett tenni akarásunkat, vállaljuk-e mindennapos küzdelmeinket? Szabó István – aki saját emberi drámájának miértjére is ad választ a filmben - nem üzen optimistán. Hacsak azt nem, hogy mindig akadnak, akikre számíthatunk, még ha vesztesek is vagyunk. Persze ez sovány vigasz.
A Zárójelentés erős társadalomkritika. Napjaink Magyarországáról. Ahol lassan mindenki besározódik. Ahol egyre nehezebb tisztának maradni. A Zárójelentés nagyon jól megcsinált film. Izgalmas forgatókönyvvel, modellezhető magyar történettel. Kitűnő karakterekkel, zseniális alakításokkal, fantasztikus színészi játékkal. Az epizodisták is a magyar színművészet legnagyobbjai: Andorai Péter pár mondatos állomási Öregembere, Bálint András, Szirtes Ági, Börcsök Enikő, vagy Csákányi Eszter is fantasztikusak. Bár Szabó István Udvaros Dorottyára írta Stephanus feleségének szerepét, Udvarosnak idegen volt a karakter. Mint ahogyan Klaus Maria Brandauer által alakított Staphanus – még ha Szabó István Mephisto óta legkedvesebb színésze – szerepét inkább Cserhalmi Györgyre szabták volna. Énekerzsit alakító Kerekes Éva nagyszerűen hozta a figurát, mint ahogyan Stephanus anyját alakító Csomós Mari is kiváló. Koltai Lajos operatőr képei a szokásos Oscar-díjas színvonalon készültek, önállóan is megálltak volna, kitűnő a filmzene (Pacsay Attila) és a jelmez (Szakács Györgyi). A film érdekessége, hogy a filmrendező Sándor Pál az egyik producere és csodaszép forgatási helyszíne: Zebegény.
Magyarország zárójelentését láttuk…
Varga Zsolt
Borítókép: orszagut.com
