Gömbös Patrik írása:
A szerző okleveles vegyészmérnök, aki az oktatáspolitiokához az azóta megszűnt Független Diákparlament által került közel. A mai napig aktív segítője a Civil Közoktatási Platformnak, ahol az új Nemzeti Alaptanterv mindennapos téma.
Egyeztetések kezdődtek az újonnan kiadott Nemzeti Alaptantervről. Hajnal Gabriella, az alaptanterv fő felelőse országjárást indított, amit sajnos a koronavírus-járvány miatt fel kellett függesztenie. Utolsó állomásán, Kaposváron azonban meglátogattam.
Az egyeztető szakmai konferenciákat a Nemzeti Pedagógus Kar (továbbiakban: pedkar) szervezte, amelyekre weboldalukon található linkkel lehetett regisztrálni. Az általam meglátogatott eseményt „Az új Nemzeti Alaptanterv – Szakmai konferencia – Kaposvár” névre keresztelték, hasonlóan a többihez, csupán a helyszín nevét változtatták meg. Az esemény (elvileg) oktatók és diákok számára egyaránt nyitott volt, azaz alapvetően nyilvános eseményről volt szó, ahogy ez egy országjárásnál megszokott.
Miért most jutott eszükbe?
Hajnal Gabriella korábban leszögezte: A NAT már nem fog változni. Így ez nem egyeztetés, inkább tájékoztatás. Nyoma igazából nem lesz, kivéve a résztvevő pedagógusok, zömmel iskolaigazgatók agyában, no meg a pedkar honlapján található, semmitmondó beszámolókban (ld. a szolnoki konferencia beszámolóját).
Az esemény leírása szerint mindenkit vártak szeretettel, a program szerint Hajnal Gabriella előadása után lehetett kérdezni is.
A helyszínen minden zökkenőmentes volt, helyet foglaltam a közönség soraiban. A megnyitó során Agócs Attila, a pedkar Somogy megyei elnöke tett egy olyan megjegyzést, mely szerint elismerésre méltó, ha egy pedagógus nem vett részt a NAT-ot övező országos csörtékben. Felmerül a kérdés, hogy ilyen pedagógusok esetén hogy fog megvalósulni a Nemzeti Alaptanterv egyik kitűzött célja, a vitakultúra fejlesztése?
A megnyitó után Hajnal Gabriella megtartotta előadását. Ebben nagyobb részletességgel a természettudományos tantárgyak alaptantervéről beszélt, sokszor hangsúlyozva, hogy ezek oktatása során az iskola és a pedagógus sokféle lehetőségből válogathat. Eldönthetik például, hogy összevonva, vagy külön-külön szeretnék a természettudományos tárgyakat oktatni. Kétévfolyamos tankönyveket terveznek, amelyek segítségével még szabadabbá válik a tanmenet: kétszer olyan széles intervallumban határozhatja meg a pedagógus a tananyag sorrendjét, eldöntheti, melyikbe milyen mélységig megy bele. Vannak persze minimum elvárások, de ezek számos tantárgyból kisebbek, mint pl. kémiából, ahol az elsajátítandó fogalmak száma 170-ről 100-ra csökkent. A kerettantervekben is rengeteg módszertani javaslat szerepel, amik közül a pedagógus kedvére válogathat, ilyen például a sokak által sérelmezett pálinkafőzés, amely nem kötelező tananyagként, hanem egyik választható példaként szerepel a tantervben. A természettudományos oktatás ezek alapján mesés. Nahalka István tételes cáfolata alapján azonban sajnos tényleg javarészt mese.
Pozitívumként említeném még az Állampolgári ismeretek tantárgyról elmondottakat: ez tartalmazza a sokak által hiányolt, mai agyonbürokratizált világunkban napi szinten gyakorolt dolgokat (pl. csekkbefizetés, ügyfélkapu stb.), méghozzá gyakorlatorientáltan. Mivel ezeket a dolgokat (elvileg) minden felnőtt ismeri, ezt a tantárgyat rövidke továbbképzés után bármely pedagógus oktathatja, 8. és 12. évfolyamon heti 1-1 órában.
Hajnal Gabriella nem részletezte ilyen mélyen a humán tantárgyakat, de meg volt róla győződve, hogy ezek minden szegletében is megjelenik a gondolkodni tanítás és a véleményütköztetés. Ezen kívül elmondta, hogy ha makulátlan emberekkel kellene megtölteni egy tananyagot, akkor a magyarnál lenne a leglátványosabb a tanyagcsökkenés: egyetlen íróról vagy költőről sem kellene tanulnunk. Az a fontos, hogy amit az illető írt, az jó legyen, segítségével a diákok megszeressék az olvasást.
Ezt követően lehetett kérdezni. Érkezett néhány kérdés, pl. a hatévfolyamos gimnáziumok, kéttannyelvű tagozatok és a technikumok tantervére vonatkozóan. Sok válasz nem érkezett azon kívül, hogy „folyamatban” meg hogy „erre nincs megbízásom”. Ezt követték az én kérdéseim, melyekre többen felkapták a fejüket.
Mint arról korábban beszámoltunk, az Országos Diáktanács múlt heti közleménye szerint az új Nemzeti Alaptanterv kiadását velük való egyeztetés nem előzte meg. Ennek okáról szerettem volna kérdezni Hajnal Gabriellát, aki ezt a feltételezést határozottan visszautasította. Elmondta, hogy 2018 augusztusában Csépe Valéria professzorasszony tervezetének kiadását követően volt egyeztetés az ODT-vel.
Meg egyébként is – tette fel a kérdést Hajnal Gabriella –, a tantervet diákoknak kell írniuk?
Erre azt feleltem, hogy egy ODT-korú diák, aki már átlagosan 10 évet eltöltött az iskolában, vélhetően a munkaerőpiacon is megfordult már diákmunkák által, el tudja dönteni, hogy amit csinál, vajon hasznos-e. Hajnal Gabriella ezzel nem értett egyet, de nem részletezte, mivel a szervezők kérték, hogy másoknak is adjuk meg a lehetőséget a kérdezésre.
Miután egyre kevesebb kérdés érkezett, a miniszteri biztos ismét felém fordult. Azt mondta, olvasta a diákok állásfoglalását, annak három kifogásából kettőt kapásból nem tart igaznak, a harmadikat pedig bonyolultnak mondta. Szerinte aki ilyen közleményt ír, az valójában nem a diákokat képviseli. Megkérdeztem, hogy ezt mégis hogy gondolja, hiszen a diákparlamentet diákok delegálják, államilag meghatározott rendszerben. Erre azt felelte, hogy az már nem diákparlament, hanem egy „Alternatív Diákközpontú Oktatásért nevű mozgalom”. Hevesen tiltakozva kiemeltem neki, hogy nem arról beszélek. Én az Országos Diáktanácsról beszélek, amelyet a minisztérium (értsd: EMMI) szervez. Azt mondta, velük 2018 augusztusában, és az egy hónapja megrendezett Országos Diákparlamenten is tárgyalt. Csakhogy 2018 augusztusában az ODT online is elérhető ügyrendje szerint pusztán előadást hallhattak az új NAT-ról, nem pedig egyeztetésre került sor. Ráadásul azt a NAT verziót radikálisan átdolgozták azóta Takaró Mihály vezetésével. Ezen felül emlékeztetőül néhány időpont: a NAT-ot 2020. január 31-én adták ki, az Országos Diákparlament január 31. – február 2. Között ülésezett, míg az ODT tiltakozó nyilatkozata 2020. március 3-án jelent meg.
Azaz Hajnal Gabriella hazudott, amikor egyeztetésről beszélt az ODT-vel. A legfrissebb állásfoglalásukról szerintem nem tudott. (Nem hiszem, hogy szándékosan titkolta.)
Végül egy utópisztikus kérdésemet emelném ki: jól hallottam-e, hogy a miniszteri biztos egy ponton a tantárgyak eltörlésének víziójáról beszélt? Láttam az arcán, hogy „átváltott óvatosba”, nagyon gondolkozott rajta, hogy mit mondjon, végül azt mondta, hogy szigorúan magánemberként az a véleménye, hogy efelé kell, hogy tartsunk, és ez a Nemzeti Alaptanterv az első lépése ennek, de a folyamat még nagyon hosszadalmas lesz. Hangosan fejeztem ki egyetértésemet: 45 perces órák és tantárgyak kereteiben gondolkodva szerintem sem fogjuk tudni modernizálni az oktatást, és ha valakinek „odafent” valóban ilyen progresszív gondolatai vannak, azt én csak díjazni tudom.
Az esemény után az egyik szervező megkérdezte tőlem, melyik orgánumtól jöttem. Elmondtam, hogy az egyik oktatási intézmény dolgozója vagyok, ottani e-mail címmel regisztráltam, de magamat képviselem. Azt mondta, ha bármilyen anyagot meglátnak az interneten erről a rendezvényről, jogi útra fogják terelni a dolgot, mivel az nem volt sajtónyilvános. Ekkor döntöttem el, hogy meg fogom írni az egészet a Millenna.hu-n (eredetileg nem volt ilyen tervem), ahol egyébként újságíró vagyok. A cenzúrát és az átláthatatlanságot bírja a legkevésbé a gyomrom.
Összességében a konferenciát haszontalannak éreztem. A miniszteri biztos, bár nyitottnak tűnt a vitára, hazudott a diákokkal való egyeztetésről, a szervezők pedig a kritikus hangokat el akarták hallgattatni.
Megkerestek még tanárok és intézményvezetők is, akik gratuláltak a felszólalásokhoz, és megköszönték a kiállást. Azt mondták, jó látni, hogy vannak még fiatalok, akiknek van merszük; ilyenkor feléled bennük a remény. Ha tudnám, sem nevezném meg őket, mivel nem tenném ki őket az esetleges következményeknek, amiktől jogosan félnek – a taps is vélhetően muszájból, félelemből történt. Bízunk benne, hogy egy nap maguktól is képesek lesznek kiállni a diákokért, akiknek az életüket szentelik.
Legyen hát ez a cikk egy hosszú küzdelem első lépése. Valóban titok a Nemzeti Alaptanterv és az arról folyó diskurzus? Valóban titok egy mindenkit érintő téma? Döntsenek a törvények, és döntsék el az emberek, hogy a törvények és a közintézmények valóban jól működnek-e. Ha egy esemény illegálisan el akarja hallgattatni a résztvevőit, akkor bizony egyértelmű, hogy valamiben nem mondanak igazat. Éppen ezért fogom társaimmal folytatni a megkezdett munkát, és továbbra is szembesíteni fogjuk a döntéshozókat a fiatalok véleményével.
