A szerző okleveles vegyészmérnök, aki az oktatáspolitiokához az azóta megszűnt Független Diákparlament által került közel. A mai napig aktív segítője a Civil Közoktatási Platformnak, ahol az új Nemzeti Alaptanterv mindennapos téma.
Ezzel szemben a kormány intézkedései csak arra jók, hogy mind az egyetemi alkalmazottakat, mind a hallgatókat bizonytalanságban tartsák.
Először volt az egyetemi kancellárok (kormányemberek) bevezetése, majd a Corvinus-modell, ami egy egyetemet alapítványi fenntartás alá helyez (a Corvinus esetében egy olyan alapítványé alá, amelyet a Mol elnök-vezérigazgatója vezet). A kormány ettől rugalmasabb működést remél, valójában úgy tűnik, hogy csak az egyetem pénzügyei lesznek átláthatatlanabbak, valamint sokkal inkább fognak függni az olajáraktól, mint állami fenntartás esetén. Eközben az oktatási módszerek és technikai eszközök elavultak maradtak, a felsőoktatás továbbra is anyagi alapon diszkriminál.
A Kaposvári Egyetem beolvasztását semmivel nem indokolták. Vélhetően itt is olyan hosszabb távú tervek állnak a háttérben, amiről jobbnak látják nem tájékoztatni a népet. Pedig az átláthatóság itt is sokat segítene abban, hogy az alkalmazottak ne féltsék a létbiztonságukat. Nem világos, milyen következményei lesznek az összevonásnak. Az csupán a baj, hogy jól ismerjük a Fidesz-KDNP-t, sosem azért vezetnek be dolgokat, hogy azoknak ne legyen következménye.
A Kaposvári Egyetem dolgozójaként is úgy gondoltam, hogy mindegy. A múlt heti parlamenti szavazáson majdnem elindult egy jó törvényjavaslat (ti. az egyszer használatos műanyagok betiltása), amellyel úgy voltam, ha azt megszavazzák, még a létbiztonságomat is hajlandó lennék kockáztatni, még akár több másik idétlen törvénymódosítás (pl. nemváltó műtétek betiltása) felett is hajlandó vagyok szemet hunyni. A Fidesz azonban visszavonta az egyetlen jó törvényjavaslatot, vélhetően nagytőkések nyomására. Lehet, hogy az egyetemek összevonása mögött is hasonló dolgok állnak. Nem tudhatjuk. Marad hát a félelem.
Gömbös Patrik
1 
