Dózsa Imre egykori főigazgatót és rektort kivételezéssel és a bántalmazások elfogadásával, Keveházi Gábor korábbi operaházi balettigazgatót és Sárközi Gyulát egyebek mellett növendékek megverésével, Sebestény Katalint mentális terrorral, Sebestyén Csabát pedig növendékek orális szexre kényszerítésével vádolják.
Ahogy az Azonnali.hu cikkéből kiderül, Kriston László, a Balettintézet egykori növendéke a metoo-botrányok 2017-es kirobbanásakor érezte úgy, hogy meg kell szólalnia. Először Facebookon kezdett el posztolni, és már ezzel is kivívta sokak szimpátiáját vagy épp ellenszenvét. Az iskola azonban hivatalos reakciót sosem adott, még a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) akkori, éppen leköszönő rektorának, Szakály Györgynek címzett nyílt levelére sem, amelyben tucatnyi kérdést tett fel, egyebek mellett arról, hogy volt-e tudomása az intézménynek szexuális visszaélésekről vagy más abúzusokról, és indult-e ezek ügyében vizsgálat. Idén áprilisban aztán Dózsa Imrének is címzett egy nyílt levelet Facebookon: ebben az intézményt főigazgatóként 1979-91 és 1998-2008 között vezető, az Operaház örökös tagjának választott mestert 25 pontban vonja kérdőre.
Kriston vádjai között szerepel:
„burjánzottak a lealacsonyító pszichológiai játszmák a balettmesterek részéről”; „elterjedt volt az öltözőkben a megfélemlítés (bullying) és a bántó fizikai érintkezés”; „székeket hajítottak gyerekek felé tánc közben”; „a testalkattal kapcsolatos nyilvános megalázás (body shaming) ugyancsak elterjedt volt (ezért az anorexia is)”
A 27-i cikk hatására az MTE rektora Bolvári-Takács Gábor bocsánatot kért az érintettektől és közölte: az MTE-vel ma is munkaviszonyban lévő oktatók ellen a cikk alapján „…munkáltatói intézkedést, etikai eljárást, indokolt esetben büntetőeljárást kezdeményez.
Az előzmények
„Nagyjából negyedik évfolyamig, tehát 13-14 éves korunkig minket borzasztó sokat vertek az öltözőben” – kezdte történetét Dávid, az Azonnali.hu-nak,
aki neves külföldi színházakat is megjárt karrierje során. A verések mellett mindennapos volt a megalázás: az idősebbek fekvőtámaszoztatták vagy éppen feltették a kisebbeket az öltözőszekrény tetejére, és bottal ütötték őket, ha le akartak mászni.
„Évekig reszketve mentem be az öltözőbe” – mondta Dávid. A bántalmazások olykor valóban megalázásba mentek át: Dávid felidézett egy emléket, amikor egy kisebb növendéket beállítottak a WC-re, és a Süss fel napot énekeltették vele, miközben ütemesen le kellett húznia vizet. Az elkövetők közül sokan ismert táncosok lettek, egyikük úgy vágta hozzá az éles fémradiátorhoz Dávid osztálytársát, hogy azt hitték, fel sem fog kelni – vérzett a feje.
Fizikai erőszak
Az egykori növendékek elmondásából kiderült, a mesterek teljesen természetesnek vették azt is, hogy minősíthetetlen hangnemben beszélnek a gyerekekkel, és ha úgy látják jónak, a kezük is eljár. És ebből nem is csináltak titkot.
„Keveházi az első szülői értekezleten közölte, hogy ő bizony ver. Hozzátette, hogy amelyik szülőnek ez ellen kifogása van, jelezze.”
Egyetlen szülő tette fel a kezét, és László tudomása szerint a Kossuth-díjas mester az ő gyerekét valóban nem is ütötte meg ennek köszönhetően.
Más az órákon állította kész tények elé a növendékeket. Mint Sárközi Gyula, aki Keveházihoz hasonlóan közölte, hogy verni fog. Mind a fiúk balettóráin, mind a fiúknak és lányoknak tartott emelésórákon gyorsan be is váltotta a fenyegetését.
A csak keresztnevét vállaló Vera idézte fel az esetet, amikor Sárközi az egyik 16 éves, lány osztálytársát úgy megütötte, hogy elterült a földön. Ekkor még a teremben lévő zongorista is annyira megijedt, hogy abbahagyta a zenélést. Az ilyen agressziónak pedig néha azt sem tudták, mi az oka.
„Bármiért kaphattál ütést, nem kellett hozzá indok” – mondta Vera.
Sárközinek emellett védjegye volt az úgynevezett „sasmadár”. Ezt gyakorlatilag minden korábbi növendék fel tudta idézni: az egykori operaházi szólista, a Madách Tánciskola alapítója és jelenlegi balettmestere, aki az MTE-n már nem tanít, azt a piros foltot nevezte így, amelyet a tenyere és az ujjai hagytak a bőrön egy alapos csapás után – és akár órák múlva is látható volt.
Ezeket az ütéseket a folyosón más osztályok diákjaira is kimérte, vagyis az is előfordult, hogy nem pedagógia okból, hanem teljesen öncélúan alkalmazott erőszakot – jegyezte meg Dávid aki szintén korábbi növendéke volt az intézménynek.
Mentális terror
Dávid az MTE-n óraadóként ma is dolgozó Sebestény Katalinról is mesélt:
„nemhogy napi szinten, de akár percenként alázott meg egész osztályokat. A kevés kedvencén kívül mindenki kapott tőle. Ha ő belépett egy terembe, ott mindenki gyomra görcsbe rándult. Néha úgy tűnt, hogy puszta élvezetből aláz”.
Szexuális zaklatás
Voltak azonban olyan mesterek, akik ha szexről volt szó, nem álltak meg a szavaknál.
Péter, - ő is egykori növendék volt - miután átment egy féléves vizsgáján, egy azóta elhunyt mesterrel futott össze, aki meglepőt mondott neki: a mester a combjára tett megjegyzéseket, ami Péternek nagyon rosszul esett. Féléves vizsgakor ugyanis szabály szerint még nem mindig tanácsolják el a növendékeket, de év végén szinte minden alkalommal történnek kirúgások, ha ezt a mesterek így látják jónak.
Ekkor kért Péter segítséget egy másik, azóta szintén elhunyt mestertől, aki a lakásába invitálta.
„Semmit nem sejtettem. Az akkori eszemmel, 14-15 évesen nem is gondoltam, hogy nem segíteni akar, hanem más szándékai vannak” – kezdte történetét Péter. „Felmentünk a lakására, megkínált valamilyen itallal, de nem fogadtam el. Beszélgettünk, ő italozott is. Aztán elkezdte vizsgálgatni, mennyire tágak a szalagjaim, békáztattot (a két talpát egymás felé fordító növendék a földön ült, a mester pedig közben nyomta lefelé a térdeit, így vizsgálva a szalagok lazaságát – a szerk.), és egyszer csak azt mondta, vetkőzzek le” – mondta Péter, aki a vetkőzést már furcsának találta, de a mester ezt azzal magyarázta, hogy csak így láthatja jól az izmait.
„Felfektetett az ágyra. Ekkor már éreztem, hogy ezt nem kéne. De nem mertem nem együttműködni. Rám aznap ijesztett a másik mester azzal, hogy év végén akár ki is rúghatnak. Egyszerűen nem mertem ellenkezni” – folytatta.
„Elkezdett fogdosni, megnézte, mennyire lazák a szalagjaim, de az egyik keze már fel-felcsúszott a lábamról a péniszemre. Mivel nem volt erekcióm, egy idő után érezte, hogy ezt abba kell hagynia.
Felöltöztünk, és eljöttem. Rettenetesen kínosan éreztem magam” – emlékezett Péter, aki ezután az osztályában is elmondta a történetét, és egy tanárnak is szólt a mesternél tett látogatásáról.
„Figyelj, beszéltem az igazgató úrral, azt mondta, hogy nem érdemes ebből ügyet csinálni.
Téged kirúgnának, a mester pedig kapna egy fegyelmit, ennyi történne” – mondta neki a tanár. Ennyiben is maradtak. Péter azt nem tudta felidézni, hogy az MTF akkori, azóta elhunyt főigazgatója, vagy a gimnázium igazgatója üzente meg neki a tanárán keresztül, hogy kár lépéseket tennie az ügyben. A tanárt pedig hiába kereste az Azonnali.hu, nem reagált a kérdésekre.
A Pétert molesztáló mester már elhunyt, azonban Sebestyén Csaba balettmester még életben van. Ő ma is az Operaház alkalmazottja koreográfusként és mesterként, valamint az MTE munkatársai között is szerepel a neve. Róla két egykori növendék még a Péterénél is erősebb részletekkel szolgált.
Dávid azt említette róla, hogy már az órákon is rendszeresen úgy érezte, nem csak a javítási szándék vezérli egy-egy érintésnél Sebestyént.
„Hatodik évfolyamban, tehát 15 évesen sérüléssel bajlódtam, és otthon voltam. Sebestyén Csaba felhívott, és azt mondta, eljön hozzám, amikor a szüleim nincsenek otthon. Ezt persze egyáltalán nem akartam, de nem lehetett nemet mondani. Így működött a Balettintézet rendszere” – kezdett bele Dávid zaklatásának történetébe.
„Beállított Sebestyén a hófehér terepjárójával és a klumpájával. Megmasszírozta a lábamat, aztán feljebb csúszott a keze, majd elkezdte fogdosni a péniszemet. Halálra rémültem, nyikkanni sem mertem. A rendszerszintű félelem ekkor már ennyire belénk ivódott” – idézte fel Dávid.
„Az volt a szerencsém, hogy egy idő után megkérdezte, folytassa-e. Fogalmam nincs, hogy mertem azt mondani, hogy hagyja abba, de megtettem.”
Ezután még Dávid kért bocsánatot Sebestyéntől. De ő csak annyit mondott, hogy „nehogy megmondd ezt anyádnak, mert engem lecsuknak” – Dávid pedig tartotta is magát a némasághoz, anyjának is csak pár évvel ezelőtt számolt be erről az esetről.
Sebestyén azonban ezután is fogdosta Dávidot: az MTE által szervezett Diótörő próbái alatt egy öltözőben öltöztek a Thália Színházban. „Inkább viccesen fogdosott, de mindig kerültem, hogy kettesben maradjunk. Mély nyomot hagytak bennem a történtek. A mai napig, ha szex közben valaki hasonlóan nyúl hozzám, rosszul leszek” – fogalmazott Dávid.
Tehát Sebestyén adott esetben otthon is meglátogatott növendékeket, de mint a beszámolóját saját nevével nem vállaló Dániel elmondásából kiderül, nyílt titok volt, hogy vannak, akik viszont az ő lakását látogatják. Többen rendszeresen uzsonnát kaptak a mestertől, miközben még fel is jártak hozzá – persze azt hivatalosan senki nem tudta, hogy mi történhet Sebestyén otthonában. Ez Dániel előtt is csak akkor lett teljesen tiszta, mikor ő maga is – még bőven kiskorúként – elfogadta a mester meghívását és felment hozzá egy este. Beszélgettek és iszogattak Sebestyénnel. Dániel állítása szerint nem volt józan, amikor észrevette, hogy Sebestyén simogatja a combját, és „egyszer csak benne volt a nadrágomban a keze.”
„Érezte, hogy van erekcióm. Nem voltam túl határozott, de toltam el a kezét. Hosszabb ideig tartott ez az egész, közben teljesen más dolgokról beszélgettünk, néha cigiztünk. A vége azonban az lett, hogy »kigombolódott« a nadrágom, a következő kép pedig, hogy a combom között fel-le jár a feje. Nem tudtam hova tenni a dolgot. Úgy voltam vele, ha hagyom magam, hamarabb szabadulok” – utalt Dániel is arra, hogy nem illett ellenkezni egy tanárral.
„Végigcsinálta, amit elkezdett, és soha többet nem beszéltünk erről, de ezzel világosabb lett, miért kaptak mások és én is uzsonnacsomagokat.”
Dániel úgy gondolja, Sebestyén az uzsonnáival a szimpátiáját és a vonzódását akarta kifejezni a növendékek felé – szerinte nem csak azok kaphattak ilyet, akikkel viszonya is volt. Ő is hamarabb kapta az első csomagot, minthogy az orális szex megtörtént volna. Sebestyén egyébként ezen abúzusok után Dózsa Imre intézményvezetése alatt 2003-ban főiskolai docens, majd 2005-ben tanszékvezető-helyettes lett.
Alább olvasható az Azonnali.hu-n megjelent – az MTE kérésének megfelelően – változtatás nélkül közölt Bolvári-Takács nyilatkozat:
„Az Azonnali.hu honlapon 2020. július 27-én megjelent, az egykori Magyar Táncművészeti Főiskola volt balettnövendékeinek 20-25 évvel ezelőtti eseményeket felidéző beszámolóin alapuló cikk kapcsán a Magyar Táncművészeti Egyetem rektoraként az alábbi nyilatkozatot teszem:
1. A mai Magyar Táncművészeti Egyetem számára elsődleges növendékei és hallgatói – szakmai, fizikai, érzelmi – biztonsága, az etikai és jogi normák betartása, az átláthatóság. Az Egyetem zéró toleranciát gyakorol minden olyan cselekedettel szemben, amely kívül esik az intézmény által önmaga számára, a magyarországi és nemzetközi sztenderdek mentén felállított, szigorú etikai normarendszeren. Az Egyetem elfogadhatatlannak tart és gyakorlatából kizár minden, a növendékei és hallgatói fizikai, érzelmi, mentális integritását sértő szakmai, pedagógiai megközelítést, módszert és technikát. A növendékek előmenetelének és teljesítményének megítélése kizárólag szakmai szempontokon, testületi döntésen alapul.
2. Az Egyetem az elmúlt években jelentős reformokat hajtott végre működésében, amelynek nyomán mára mindenben megfelel az általános szakmai etikai elvárásoknak. Jelentősen átalakult az alsó évfolyamok tanrendje, a személyre szabott tehetséggondozás. Valamennyi balett-teremnek folyosóra néző ablaka van, biztosítva a szakmai órák külső ellenőrizhetőségét. A szakmai vizsgák, évvégi eltanácsolások rendje az SZMSZ részét képező Hallgatói Követelményrendszerben az intézmény honlapján hozzáférhető, akárcsak a bárki által igénybe vehető etikai eljárásrend. Külön szabályzat határozza meg a táncoktatásban elengedhetetlen fizikai érintkezés feltételeit és követelményeit. Az Egyetem Egészségfejlesztő Központjában folyamatos iskolaorvosi, ortopédiai, pszichológiai, dietetikai, gyógytornász és masszőr szolgáltatást biztosítunk. Rendszeresek a mesterek, tanárok, kollégiumi nevelők módszertani, pszichológiai, táncegészségügyi továbbképzései. A balettmesterek hetente állandó időpontban tartott fogadóórával állnak a szülők rendelkezésére. A rektor konzultációs fórumot működtet a Szülői Munkaközösséggel és a Hallgatói Önkormányzattal.
3. Az Egyetem rektoraként sajnálatomat fejezem ki és bocsánatot kérek mindazoktól, akik korábbi tanulmányaik során személyükben sérelmet, pedagógiailag helytelen bánásmódot tapasztaltak, illetve éltek meg. Az Egyetem elismeri, hogy annak megítélésében, hogy mely cselekmény vagy élethelyzet tekinthető megalázónak, az érintett növendék álláspontja mérvadó, függetlenül attól, hogy évtizedekkel ezelőtt a művészetoktatás módszereit a maitól lényegesen eltérő politikai környezet, társadalmi nyilvánosság és pedagógiai értékrend határozta meg.
4. Az Azonnali.hu fent említett cikkében szereplő állítások kapcsán a rektor munkáltatói intézkedést, etikai eljárást, indokolt esetben büntetőeljárást kezdeményez azon érintett balettmesterek esetében, akik a Magyar Táncművészeti Egyetemmel jelenleg is oktatói jogviszonyban állnak.
5. A Magyar Táncművészeti Egyetem vallja, hogy létrehozásának és működésének célja mindenkor a hazai táncművészet szolgálata, a táncra és tánccal történő nevelés művészetének művelése volt, az egyetemes humanizmus jegyében. Az intézmény ennek ismeretében vállalja hetvenéves múltját, tradícióit, kinevelt tehetségeit, táncművészeit, táncos szakembereit és mestereit, tisztelettel gondol a végzett és a tanulmányaikat bármely, önhibájukon kívüli okból megszakító növendékeire és hallgatóira, s mindarra az élményre, amellyel a táncművészet kedvelőit, a társadalom egészét megajándékozta.
Budapest, 2020. július 28.
Dr. Bolvári-Takács Gábor egyetemi tanár, rektor”
A cikket Galavits Patrik, az Azonnali.hu újságírója írásái alapján közöljük
Borítókép: Vitárius Bence