A miniszterelnök most is azt a percepciót erősítette, hogy a védekezés rendszere „a gépház kiszámítható módján” működik, ami az állampolgári fegyelmezettségtől kezdve („nem szabad, hogy elragadjon bennünket a hév, a lelkesedés, a szív, a nyár, a Balaton, a nyaralás”) a járványhelyzet kezelésének kormányzati tervezési-végrehajtási szintjéig gördülékenyen üzemel. Utóbbi esetében mindenkinek megvan a maga szerepe, felelősségi területe a kormányfői interpretációban: Pintér Sándor és Kásler Miklós (a tényleges irányító inkább Pintér, míg Kásler szerepe mostanra javarészt politikai) „viszik a hátukon” a védekezést, egészségügyi igazgatást, az operatív törzs és az akciócsoportok vezénylését.
A kormányfő fel is vázolta a menetrendet: a keddi napokon javaslatokat tesznek, szerdánként, a kormányülésen döntések születnek, a meghozott intézkedések pedig a pénteki napokon léphetnek hatályba.
Ezzel is a tervszerűséget, ütemezettséget, bejáratottságot és a gyors reakció képességét üzeni a miniszterelnök.
Orbán Viktor rögtön egy összehasonlítással is él, hogy kontextusba helyezhessük a magyar rendszer működését: sok helyen megindult a második hullám, a magyar védekezés ezzel szemben bevált, „jó az intenzitása, a szabályozottsága”. Ami a márciusi helyzettel összevetve a felkészülés magasabb szintjét (ezáltal a kormányzati cselekvés hatásfokát) hivatott mutatni, a kormányfő megjegyezte: immár minden védekezési eszköz rendelkezésre áll, a „portyázók és fürkészek” tevékenységére való támaszkodás helyett az eszközök jelentős részét idehaza gyártják.
Orbán Viktor az sikerkommunikációt és a mögötte álló eredményeket annyira meggyőzőnek érzi/érezteti, hogy rá is vetíti az egészségügyi ellátórendszer egészére:
„Utóbb kiderült, hogy egyébként a magyar egészségügyi rendszer, amit valamilyen rejtélyes okból folyamatosan leminősítünk, folyamatosan lekezelően beszélünk róla, és itt, a járványügyi vészhelyzet idején kiderült, hogy Európa egyik legjobban teljesítő egészségügyi rendszere.”
Ez egy politikai értelemben rendkívül lényeges állítás, hiszen az egészségügy és az egészségügyi dolgozók alulfinanszírozottságának ellenzéki kritikája végigkísérte a kormányzást az elmúlt években, s ennek a kommunikációnak a megalapozottsága, a téma felépítése különös sebezhetőséggé vált a kormánypártok számára a járvány akut szakaszában.
Ami mégis kedvezett a kormánynak: a választói többletbizalom az egészségügyi ellátórendszer tűrőképességébe vetett hit formájában is „túlcsordult”, vagyis azok is elkezdtek hinni a rendszer optimális működtethetőségében, akik „békeidőben” rendkívül kritikusan ítélik meg az egészségügy helyzetét.
A miniszterelnök a választókkal való interakció kormányzati döntéseket legitimáló, az állampolgári fegyelmezettséget erősítő aktusaként említi Nemzeti Konzultációt,
amiről pontosan tudható, hogy az sem szakmai-módszertani szempontból, sem a kormányzati felelősség, felhatalmazás irányából nem mérvadó.
Mégis, ez a kommunikációs termék hivatott most megteremteni a válsághelyzet idején megnyilvánuló „nemzeti egységnek” azt a látszatát (a visszaküldött ívek magas számának hangoztatása is ezt szolgálja), amiből – mint minimum-konszenzusból – az ellenzéki pártok kimaradnak. Ez ugyanazt a politikai logikát tükrözi, mint a kvótareferendum utáni „új egység” üzenete. S egyelőre úgy tűnik (a számok ezt mutatják), működik is.
A kormányfő a hatékony védekezés után az eredményes talpra állás örömhírét is megfogalmazza: a ma foglalkoztatottak száma csak 38 ezerrel kevesebb, mint a járványhelyzet előtt, sőt, többen dolgoznak most, júliusban, mint ahányan dolgoztak januárban. Ennek meggyőző erejét némileg gyengíti az, hogy Orbán maga is elismeri: „a magyar munkaügyi statisztika az a dzsungelhez hasonló”, a műsorvezető pedig – eddigi szerepéhez képest meglepő módon – hozzáteszi: a kedvező adatok a nyári idénymunka magasabb arányának is köszönhetőek.
A miniszterelnök a szociális, közösségi érzékenységét is megcsillantja a nagy nyári fesztiválhiányban: ígéri, hogy a komolyzene után a könnyűzene műfajában is biztosítja a kormány a túlélés feltételeit, különös tekintettel a cigányzenére. Persze, itt is ad-hoc, bizonyos munkaerő-piaci (s kulturális) szegmenseket megcélzó, hangulatjavító intézkedésekről van szó, miközben a válságkezelés egyik legerősebb és leginkább jogos kritikája a széleskörű, szociális vetületű intézkedések szűk spektruma. Orbán Viktor – aki korábban személyes garanciát vállalt a járvány miatt megszűnt munkahelyek pótlására – megerősíti: néhány héten belül teljesül a vállalás. A miniszterelnök figyelmeztet:
„Csata közben nem szoktunk beszélni arról, hogyan írják meg a csata történetét. Azt majd utána.”
A kormányzati kommunikáció azonban aktívan írja a kormányoldali „krónikát”, hiszen annak minden fejezete hivatkozási alap lesz 2022 tavaszán, a választói emlékezetre pedig már most „rá kell dolgozni”, hogy a (ma még) szubjektív magyarázatok is objektív ténykérdésként legyenek majd „eladhatók”.
A kormányfő optimizmusban Matolcsy Györgytől is merít (a jegybankelnök a pénzügyminiszteréhez képest merőben más, sokkal pozitívabb gazdasági prognózissal számol): elmondása szerint rendszeresen konzultál vele az európai és a magyar gazdaság helyzetéről. A miniszterelnök szerint Matolcsy „egy nagyon bátor ember”, aki azt vallja, hogy „kanyarban kell előzni”, a speciális magyar válságkezelési intézkedésekkel, beruházástömeggel nemcsak intakt módon, de versenyképesebben is ki lehet jönni a válságból. Az MNB-elnök gyakran „gazdasági fantasztaként” megfogalmazott tételei láthatóan inspirálják Orbán Viktort, aki az első Orbán-kormány idején működő STRATEK-hez hasonló „stratégiai ötletbörzeként” nyúl ezekhez a tervekhez. A miniszterelnök 2021-ben „beruházási bummra” számít, amit legfeljebb a járvány második hulláma sodorhat veszélybe. Szerinte a magyar vállalkozók egyszerű, gyorsan igénybe vehető eszközöket kaptak, jelentős beruházás-élénkítő forrásmennyiséggel, aminek a hatása látványos lesz.
Ez a „V”-alakú kilábalás magyar modelljének tűnik a kormányfő szavai alapján. Persze, ez sem automatizmus: Szijjártó Péter, Palkovics László, Mager Andrea, Varga Mihály „működnek össze”, egyeztetnek a nagy nemzetközi és magyar állami cégekkel, miközben Matolcsy „kreatív ötletekkel bombázza” a kormányt. „A kormány a helyén van” – szűrhetik le a miniszterelnök szavai által meggyőzött hallgatók.
Úgy tűnik, Orbán Viktor a párton belüli korábbi kritikusait is sikeresen „domesztikálta”: Lázár János nemrég a Magyar Tenisz Szövetség elnökének székébe ülhetett be, Navracsics Tibor pedig a 2023-as Veszprém – Európa Kulturális Fővárosa programot vehette kézbe. Orbán a magyar turizmus szempontjából is kiemelt jelentőséget tulajdonít az eseménynek („lehetőség hogy az országot a maga szépségében bemutassuk a világnak”), míg volt miniszteréről megjegyzi: „ismét vállalta a magyar belpolitikában az egyik legfontosabb küldetést”.
Az eredmények azonban nem jönnek küzdelem nélkül. A „legutóbbi brüsszeli csata” tanulságait is érinti a miniszterelnök. Alapvetésként onnan indul, hogy a nagy költségvetési vitában Magyarország valójában nem plusz forrásokhoz jutott, hanem jogosan kijáró visszatérítéshez:
„Bár a magyar nyelv valamiért így rögzítette, hogy mi pénzt kapunk, de a nagy fenét, nem kapunk pénzt az Európai Uniótól. Az innen a nyugatiak által kivitt pénz egy részét szereztük vissza.”
Ezt hosszabban ki is fejti. Maga az érvelés már ismerős a korábbi kormányzati megnyilatkozásokból, a kormány felfogása pedig innentől egyértelmű: nemzeti önérdekkövetés.
A lehívható forrásokat a miniszterelnök szerint gyorsan kell felhasználni, hiszen az idő számít a gazdaságban, különösen járvány idején. Ez akár üzenetértékű is lehet azoknak a pártoknak és képviselőknek, akik az Európai Tanácsban született kompromisszumot jelenlegi formájában nem támogatják az Európai Parlamentben, ezzel kockáztatva az alkufolyamat újranyitását és a pénzügyi forrásokhoz való gyorsabb hozzáférés lehetőségét. Ez az álláspont tehát egy majdani kommunikációs csapásirány megalapozása is lehet. A kormányfő megjegyzi: körülbelül 120 programot dolgoztak ki, ő maga három-négyet is „tuszkol” maga előtt – külön említve a környezetvédelem, a teljes magyar vízrendszer és az energiarendszer megújítását, fejlesztését.
„A LEGUTÓBBI BRÜSSZELI CSATÁBAN NÉGY NAP ALATT MÉGISCSAK HÁROM MILLIÁRD EURÓVAL, TÖBB MINT EZER MILLIÁRD FORINTTAL NÖVELTÜK MEG AZT AZ ÖSSZEGET, AMIT BE TUDUNK VONNI A MAGYAR GAZDASÁGBA”
– erősíti meg Orbán, hogy az ellenzéki véleményekkel ellentétben komoly sikert könyvelhetnek el.
A végére még egy áthallásos üzenetet is elejt:
[…] EZ EGY NAGY TUDOMÁNY, A BRÜSSZELBŐL VISSZAIGÉNYELT PÉNZEKNEK A FELHASZNÁLÁSA. EGY LABIRINTUSRENDSZERBEN TÖRTÉNIK, BOLDOG AZ EMBER, AKI KIIGAZODIK BENNE […]
Ezzel alighanem az uniós források felhasználását jogállamisági feltételekhez kötni kívánó, a korrupciós kitettséget hangsúlyozó ellenzék is egyetért.
A cikk szerzője Kovács Tamás politológus, a JövőTv álladó szerzője.
Borítókép: Kovács Tamás/MTI
1 
