Göncz Árpádot a nép kezdte Árpi bácsizni, kétségtelenül szeretetből. Antall Józsefnek nem volt elementáris szeretetben része, igaz, nem is ezért lett miniszterelnök. Antall maga mesélte egy akkori frakcióülésen, hogy tudja, a háta mögött van, aki Savanyú Jóskának hívja. A kormányfő nem tartotta magát savanyúnak, bár szellemes fordulattal elmesélt egy régi derűs történetet a valódi Savanyú Jóskáról…
Fiatal értelmiségként a Magyar Demokrata Fórumhoz csatlakoztam. Ez és Antall József iránti személyes elkötelezettségem meghatározta Göncz Árpádhoz való viszonyomat, a róla alkotott véleményemet. Nem szerettem a köztársasági elnököt. Tehetetlen, folyamatosan zavarban levő, bizonytalan és befolyásolható politikusnak gondoltam, aki az őt kitaláló Antall Józsefet elárulta.
Köztársasági elnökként szembe fordult a rendszerváltó MDF-fel, az emberek megszerzett rokonszenvét és szeretetét kihasználva anarchiát szított a taxisblokád idején, társadalmi konfliktust mélyített a fél éve hivatalban lévő Antall-kabinettel szemben. Ezzel a kommunista pártállam utóderőinek malmára hajtotta a vizet, véglegesen szembefordítva a rendszerváltozás két meghatározó erejét és közönségét, a Magyar Demokrata Fórumot és a Szabad Demokraták Szövetségét. Hittem mindezeket akkor.
Eltelt három évtized. Ma másként látom, mint hajdanán. Antall Józsefet változatlanul és elkötelezetten karizmatikus államférfinek tartom, aki a rendszerváltoztatás mártírjává vált. Aki megalapozta a magyar demokráciát és felépítette ennek intézményrendszerét. A legújabb kori magyar történelem legjobbjai között a helye.
De mi a helyzet Göncz Árpáddal?
Az Orbán-rezsim, ha késve is, de felnyitotta a szememet. Megértettem a köztársasági elnök akkori viselkedését. A mintát. Már pontosan tudom, hogy mennyire fontos a valódi demokrácia, a szolidaritás, a hátramaradottak segítése, a szociális biztonság, az esélyegyenlőség, az egzisztenciális biztonság, a szólásszabadság, a mindennapi félelem nélküli világ. Bár Göncz Árpád soha nem vonta kétségbe Antall József demokratikus gondolkodását, akkori cselekedeteivel bizonyára nem a kormányfőt akarta hergelni, inkább példát mutatni abban, hogy a köztársasági elnök minden magyar ember alkotmányos védelmét kell, hogy ellássa. Mindezt úgy, hogy az emberek iránti elkötelezett és kölcsönös szeretetével párosuljon.
Göncz Árpád, az egykori író és műfordító, az 56-os elítélt, volt kisgazda, majd szdéeszes politikus mára példává vált: hogyan is kell a szimbolikus köztársasági elnöki intézménynek a magyarok javát szolgálnia. Minden magyarét. Minden egyes emberét. A nép elnökeként. Ebben a legkisebb kilengés és elhajlás is megbocsáthatatlan. Göncz Árpád már akkor tudta ezt. Göncz Árpád 1990. augusztus 3. és 2000. augusztus 3. között volt a Magyar Köztársaság elnöke.
Ma nincs köztársaságunk és nincs köztársasági elnökünk.
Varga Zsolt
1 
