Árpi bácsi és Savanyú Jóska

2020-08-03 09:03 | #Politika

Így hívták őket sokan. Volt ebben kedvesség és irónia, rosszindulat és lekezelés, közvetlenség és bratyizás. Kinek-kinek vérmérséklete és elkötelezettsége szerint. Göncz Árpádról és Antall Józsefről beszélünk.

Antall József és Göncz Árpád

Göncz Árpádot a nép kezdte Árpi bácsizni, kétségtelenül szeretetből. Antall Józsefnek nem volt elementáris szeretetben része, igaz, nem is ezért lett miniszterelnök. Antall maga mesélte egy akkori frakcióülésen, hogy tudja, a háta mögött van, aki Savanyú Jóskának hívja. A kormányfő nem tartotta magát savanyúnak, bár szellemes fordulattal elmesélt egy régi derűs történetet a valódi Savanyú Jóskáról… 
 

Fiatal értelmiségként a Magyar Demokrata Fórumhoz csatlakoztam. Ez és Antall József iránti személyes elkötelezettségem meghatározta Göncz Árpádhoz való viszonyomat, a róla alkotott véleményemet. Nem szerettem a köztársasági elnököt. Tehetetlen, folyamatosan zavarban levő, bizonytalan és befolyásolható politikusnak gondoltam, aki az őt kitaláló Antall Józsefet elárulta. 
Köztársasági elnökként szembe fordult a rendszerváltó MDF-fel, az emberek megszerzett rokonszenvét és szeretetét kihasználva anarchiát szított a taxisblokád idején, társadalmi konfliktust mélyített a fél éve hivatalban lévő Antall-kabinettel szemben. Ezzel a kommunista pártállam utóderőinek malmára hajtotta a vizet, véglegesen szembefordítva a rendszerváltozás két meghatározó erejét és közönségét, a Magyar Demokrata Fórumot és a Szabad Demokraták Szövetségét. Hittem mindezeket akkor. 


Eltelt három évtized. Ma másként látom, mint hajdanán. Antall Józsefet változatlanul és elkötelezetten karizmatikus államférfinek tartom, aki a rendszerváltoztatás mártírjává vált. Aki megalapozta a magyar demokráciát és felépítette ennek intézményrendszerét. A legújabb kori magyar történelem legjobbjai között a helye. 


De mi a helyzet Göncz Árpáddal? 
Az Orbán-rezsim, ha késve is, de felnyitotta a szememet. Megértettem a köztársasági elnök akkori viselkedését. A mintát. Már pontosan tudom, hogy mennyire fontos a valódi demokrácia, a szolidaritás, a hátramaradottak segítése, a szociális biztonság, az esélyegyenlőség, az egzisztenciális biztonság, a szólásszabadság, a mindennapi félelem nélküli világ. Bár Göncz Árpád soha nem vonta kétségbe Antall József demokratikus gondolkodását, akkori cselekedeteivel bizonyára nem a kormányfőt akarta hergelni, inkább példát mutatni abban, hogy a köztársasági elnök minden magyar ember alkotmányos védelmét kell, hogy ellássa. Mindezt úgy, hogy az emberek iránti elkötelezett és kölcsönös szeretetével párosuljon. 

Göncz Árpád, az egykori író és műfordító, az 56-os elítélt, volt kisgazda, majd szdéeszes politikus mára példává vált: hogyan is kell a szimbolikus köztársasági elnöki intézménynek a magyarok javát szolgálnia. Minden magyarét. Minden egyes emberét. A nép elnökeként. Ebben a legkisebb kilengés és elhajlás is megbocsáthatatlan. Göncz Árpád már akkor tudta ezt. Göncz Árpád 1990. augusztus 3. és 2000. augusztus 3. között volt a Magyar Köztársaság elnöke. 
 

Ma nincs köztársaságunk és nincs köztársasági elnökünk. 

Varga Zsolt