Igen, a kényszer nagy úr. Igen, a vírusjárványban is kell tanítani valahogy, megvédve a gyerekeket és családjaikat a fertőzéstől. De kell-e hazudozni, hogy milyen jó is ez, mennyire kitűnően teljesít a rendszer. Meg, hogy bármikor bevethető újra, ha úgy hozza az élet. Nem kell. Mármint hazudozni.
Szóval a kormány hagyományos iskolakezdésre készül, rögtön hozzátéve: bármikor átállhatnak.
Az egésszel pusztán az a bajom, hogy a kormány egy szintre emeli az online oktatást a normális tanítással. Mintha nem történne semmi baj emiatt. Pedig dehogynem. Egyenlőtlen szakmai színvonal és az oktatás-nevelés színvonalának drasztikus csökkenése látszódik. (Nem mellesleg a hátrányos helyzetű és szerencsétlen sorsú tanulók közben visszafordíthatatlanul leszakadnak.) Az amúgy is vergődő magyar oktatási rendszer még egy mélyütést kapott. Az online oktatást folytató pedagógusok döntő többsége felkészületlen a feladatra, van, aki az informatikai rendszereket sem ismeri. Aztán ki így-ki úgy oktat.
Színvonalában és tartalmában döbbenetes eltérések tapasztalhatóak a pedagógusok munkájában, a központi irányítás is kaotikus. Az oktatásirányítás próbálja szépíteni a dolgokat, elhallgatni a konfliktushelyzeteket, a szervezettség bénaságát és a vezetők bénázását. Azonban, ha valaki tanárként és főleg tanítóként online oktat, tudja, tapasztalja, hogy meg sem közelíti a tanítás eredményessége a hagyományos iskolai oktatásét.
Tehát nem spórolhatjuk meg a sommázást: a hagyományos iskolai oktatást nem pótolhatja semmi. Az online oktatás kényszerét minimális időszakra lehet és kell korlátozni. Nem szabad himnuszokat zengeni a virtuális oktatómunkáról, mert a legfontosabb elvész közben. Ez pedig nem más, mint a gyermek. Akit tanítóknak és tanároknak élőszóban, közvetlenül, valódi élményekkel kell tanítaniuk. Meg folyamatosan nevelni, fejleszteni értelmi és érzelmi intelligenciájukat. Ez a feladat nem hárítható a szülőkre, otthonra. Az iskola feladatait az iskola falai között kell elvégezni. Mindezt azért kell leszögezni, mert nem volna helyes, ha a kormány bármikor, bármilyen helyzetre alkalmazná az online tanítás kényszerét.
Régimódi vagyok. A virtuális világot mégis elfogadom és használom. Azonban nem esem abba a hibába, hogy az internet, a közösségi oldal és az online pótolja, vagy helyettesíti a közvetlen emberi kapcsolatokat. Ez hosszú távon személyiségzavart, a gyermekeknél torz világképet eredményez.
Koronavírus ide, felfújt hivatkozások oda, az embert nem pótolja semmi.
Varga Zsolt
Kép: pexels.com
