Kováts felidézi a 2008-as gazdasági világválság idején hozott közgyűlési döntéseket, melyek a válság enyhítését szolgálták:
- az önkormányzat előre hozta beruházásait
- 500 ezer forint támogatás új munkahelyek létrehozására (összesen 60 millió forint erejéig)
- helyi adók átütemezési lehetősége a kis - és középvállalkozások likviditásának érdekében
A korábbi képviselő szerint az akkori válságkezelő intézkedések elmaradnak Kaposvár lehetőségeitől, így javasolta, hogy:
- 50 százalékos iparűzési adócsökkentés a legfeljebb 50 főt foglalkoztató vállalkozásoknak, akik így két évig nem csökkenthetik a dolgozók létszámát
- a város hozzon létre két éves közmunkaprogramot
Ugyan Szita nem támogatta (így a közgyűlés sem) a javaslatokat ennek ellenére az önkormányzat adómentességet biztosított 4000 vállalkozásnak, akiknek az adóalapja nem haladta meg a 2,5 millió forintot, illetve többszörösére emelte a közmunkások számát. Ekkor hangoztatta Szita: „a ha baj van nem elvenni, hanem adni kell”.
Kováts azt írja, hogy Kaposvár önkormányzata ma sokkal jobb pénzügyi helyzetben van, köszönhetően annak, hogy a KOMÉTA visszavásárolta részvényeit az önkormányzattól. A korábbi 2 milliárdos befektetés (Kaposvár a kormánytól kapott 3,5 milliárdot gazdaságfejlesztésre, ebből fektetett be 2 milliárdot a Kométába) 1,5 milliárdot fialt, így összesen 3,5 milliárddal gazdagodott a város.
Ezt a 3,5 milliárdot nem vonta el a kormány, annak ellenére, hogy korábban ekkora összeget adott a városnak, hanem Kaposvárnak adta infrastrukturális fejlesztésre. Ez Kováts Imre szerint azt jelenti, hogy az önkormányzat bevételeiből, így az iparűzési adóból sokkal kevesebb összeget kell beruházásra költeni, igy több marad a kaposváriak életminőségének javítására.
Szita Károly a szeptemberi közgyűlésen elismerte, hogy hivatalosan is 1300 fő új munkanélkülit regisztráltak a járvány időszaka alatt.
A korábbi képviselő szerint itt lenne az ideje, hogy a sokszor hangoztatott szlogent a polgármester be is tartsa, hiszen van rá fedezet.
Szita Károly valamiért mégsem akarja a kaposváriakat tisztességesen támogatni. Rejtély, hogy se a vállalkozások, se a nehéz helyzetbe kerülő kaposváriak nem kapnak hathatós támogatást, holott a 3,5 milliárd forint Kaposvár lakosságára vetítve közel 60 ezer forintot jelentene minden egyes kaposvárinak. Mivel ez az összeg Kaposvár rendelkezésére áll, így Szita Károly bátran adhatna a város bevételeiből jelentős segítséget a bajban.
