Az írás szerzője Fejes István az egykori Kaposváriakért Egyesület elnöke, a nemrég alakult Civil Elektori Tanács szóvivője.
Jelen írás azzal a szándékkal született, hogy segítse a demokratikus oldal együttműködését. Mert nem kell szeretnünk egymást, még csak egyet sem kell értenünk mindenben, de: Együtt kell működnünk! Ez a közös felelősségünk! Én bízom mindannyiunk közös józanságában.
(A címben feltett kérdésről könyveket lehetne írni, de most csak azzal az aspektussal szeretnék foglalkozni, ami a kaposvári 2019-es önkormányzati választási kampányban szerzett személyes tapasztalat.)
Alapvetés: a választók nagyjából egyharmada nem hisz a pártoknak. Se a kormánypártnak, se az ellenzéknek. Erre a bizalmatlanságra sajnos a pártok rászolgáltak – mindkét oldalon.
Ez persze az ellenzéki oldalnak fáj jobban, hiszen ott van az uralkodó párttal alapvetően elégedetlen milliónyi potenciális szavazó, és mégsem sikerült eddig az ellenzéki oldalnak begyűjtenie ezeket a protest szavazatokat. Ennek fő oka röviden: a pártok többet foglalkoznak a saját érdekeik érvényesítésével, mint a választóikkal.
Lássunk példákat! 2019-ben az egyik párt országos embere azt mondta egy belső beszélgetésen, amikor az önkormányzati célkitűzésékről esett szó, hogy a céljuk képviselőt küldeni a közgyűlésbe és leváltani a fideszes városvezetést. Hoppá! Ez lenne a fontossági sorrend? Ezzel szemben a választóiknak mi volt az elvárása? A városvezetés leváltása. Pont. És hogy milyen színű képviselőkkel? Az majdnem lényegtelen. Eredmény: a bizonyos párt elérte elsődleges célját, tehát boldog, a választó nem kapta meg, amire számított, tehát csalódott.
A választás eredményeképpen az ellenzéki pártok a korábbi 5 képviselő helyett csak 4-et tudtak a városi közgyűlésbe küldeni (mert egy listás helyet „elloptak” az ellenzéki pártokban nem bízó szavazók), tehát elmondhatjuk, hogy az előzetes célkitűzés (városvezetés leváltása) szempontjából választás kapitális kudarc volt. Ezzel szemben azok a pártok, akik megcsíptek egy-egy helyet olyan elégedettek voltak, mintha beköszöntött volna a világbéke, örökélet, ingyensör! És hogy a választókkal mi van? Ugyan már, kit érdekel…
Kedves pártvezetők! „Teccikérteni” mi a gond?
A Civil Elektori Tanács létrejöttének egyik célja, hogy felhangosítsa a választók szavát a pártok felé. Talán most meghallják. Mi bízunk benne!
Hadd meséljek el egy kulisszatitkot az önkormányzati választásról – a Kaposváriakért Egyesületnek már vége, így hát engem nem köt tovább semmilyen megállapodás, szóval beszélhetek róla.
A hivatalos kampányidőszak 2019 augusztus 24.-én kezdődött az ajánlási ívek átvételével a választási irodán. Azonban előtte 2(!), azaz kettő nappal, még komoly esély volt arra, hogy az ellenzéki oldalnak nem lesz kampánya! Egyáltalán semmilyen!
Ugyan hetek óta igen lázas tevékenység folyt, de vajon a kampányra készültünk-e? Á dehogy. A pártok hetek óta csak azon vitatkoztak, hogy mi legyen a kompenzációs lista sorrendje! Ez alatt az időszak alatt egyébként több alkalommal is szavazásra került sor, melynek eredményét előzetesen természetesen mindenki elfogadta, de aztán valaki rendre borította az asztalt, az eredményt utólag elutasítva. Az utolsó alkalommal is csak 2 napos „gondolkodás” (értsd: háttérmutyi – erről is nagyon szívesen mesélek, biztos elfelejtették egyesek megemlíteni Önnek ezt a korántsem elhanyagolható mozzanatot) után sikerült belenyugodni az eredménybe. („Hiszen 5 millió forintról van szó!” – hogy az egyik párt vezetőjét idézzem. Ez lenne ugyebár a képviselői tiszteletdíj egy egész ciklusban összesen.)
Mikor Horváth Ákos polgármester-jelölt látta, hogy mit művelnek a pártok, csak a választók iránt érzett felelősség miatt nem lépett vissza. Nem akarta cserbenhagyni azt a közel 9 ezer embert, aki bízott benne. Horváth Ákos kitartott a választók miatt, de a kampányt így is legalább 3 hetes lemaradásban kezdtük el, és a kudarc gyakorlatilag már ekkor előrelátható volt.
És aztán megszületett a gyalázatos eredmény, ennyire katasztrofálisra még legrosszabb rémálmunkban sem gondoltunk – így a listán megszerzett mandátumról én a magam részéről lemondtam. És akkor valóban elkezdődött a rémálom – akár a marakodás szót is használhatnám. 5 aspiráns 4 helyre: ki lesz, aki kimarad?
Hogyan döntsük el? Esetleg vegyük figyelembe az egyéni körzetben elért eredményt? – Á dehogy (az eredményelvű elosztást egyébként már előre elvetették).
Esetleg aszerint, hogy kinek milyen tervei, elképzelései vannak a jövőre nézve? – Ugyan már!
Hát akkor hogyan csináljuk? – Szavazzunk! Szavazzunk! Ez úgyis olyan jól működött eddig! Ja nem, bocs…
De akkor legalább beszéljük meg a szavazás előtt! – Ne beszéljünk, siessünk ebédelni – ez konkrétan elhangzott! Ja és TITKOS szavazás legyen!
Ácsi! Tán csak nem a jó öreg mutyizás van készülőben?! Csak semmi teljesítményelvűség kérem, ha a háttérben is lehet alkukat kötni…
Tartsuk szem előtt: akkor jogilag érvényben volt egy MINDENKI által elfogadott írásos megállapodás, amit próbáltunk aznap újra tárgyalni. És egy ilyen helyzetben valaki képes volt azt képzelni, hogy egy semmilyen joghatással nem bíró (vö. véleménynyilvánító) többségi szavazással majd meg lehet változtatni egy joghatállyal bíró, teljes egyetértésen alapuló állapotot?! Ez most komoly?! Az ilyen naiv ember minek megy politikusnak?
És egy fontos dolog! Még a legelejétől érvényben volt egy az egyesület és a pártok közötti írásos megállapodás (én csak így vállaltam a KE vezetését), miszerint az Egyesület által támogatott jelöltek személyét illetően minden pártnak vétójoga van. Ergo, az Egyesület nem támogathat olyan személyt, akivel szemben bármelyik pártnak kifogása merül fel. Vagyis hiába nyomjuk erővel a többségi szavazásokat, ha az írásos megállapodás egyhangúságot ír elő! (Már csak ezért is teljesen hasztalan volt az örökös szavazósdi – előre lefektettük, hogy csak egyetértéssel lehet dönteni, akkor meg minek szavazgatni?)
Szóval kedves Huszka Imre, lehet engem savazni minden egyes írásában, de én azt szoktam meg, hogy a megállapodásokat be kell tartani. Az írásost, meg különösen. Azért van. És nemcsak akkor, amikor előnyöm származik belőle. Ó, micsoda maradi gondolkodás…
Hát ennyit a múltról – okuljunk belőle közösen!
Kedves Huszka Imre! Ön egy jó tollú újságíró, amelyet számos Ön által jegyzett cikk egyértelműen igazol, és tényfeltáró írásaival meglehetős hitelességet szerzett. (Egyrészről. Másrészről viszont munkásságának egy másik fele már-már bayerzsolti mélységekbe merül – de ebbe most ne menjünk bele.)
Önnek felelőssége van, hogy mit kezd ezzel a hitelességgel!
Dönthet úgy, hogy kizárólag parciális érdekeket szolgál és ennek – illetve bizonyos személyek pozícióéhségének – kielégítése érdekében gázol át gátlástalanul mindenen és mindenkin, aki ennek akadálya lehet (lásd az a közel két tucat lejárató cikk az összefogásról, közte amikor egy fehér inges kép miatt a fasisztákhoz hasonlította a komplett ellenzéket. 2019-ben a Kapos-T tulajdonképpen maradéktalanul elvégezte a fideszes propaganda feladatát.)
Vagy dönthet úgy, hogy – meghallva az idők szavát – a demokratikus erők rombolása helyett inkább a közös cél érdekében cselekszik. Persze értem én, hogy újra van egy Önhöz közelálló személy, akinek az érdekében már most elkezdett aknamunkát végezni, és az előválasztási kampány során majd kokikat meg sallereket kíván osztogatni! De felhívnám a figyelmét egy igen fontos dologra: az előválasztás nem bokszmeccs, ahol az ellenfelet ki kell ütni! (Az majd csak 2022-ben lesz.) Az előválasztás sokkal inkább egy baráti futóverseny, ami után a győztest majd a többieknek támogatniuk kell. Ne nehezítsük meg ezt feleslegesen!
És akkor végre rátértünk a lényegre: jön az előválasztás!
A megalakult Civil Elektori Tanácsban csupa VÁLASZTÓ van, akiknek a szavazatáért hamarosan elkezdődik a verseny a jelöltek között. Ezek a VÁLASZTÓK szeretnék a lehető legjobban megismerni a jelölteket, hogy ne csak a jelölt neve melletti pártlogó alapján döntsenek, melyiket támogatják. Ezek a VÁLASZTÓK előre kinyilvánították, hogy VALÓDI képviselőt szeretnének ’22-től, olyat, aki a VÁLASZTÓKAT képviseli és nemcsak a pártjának a helytartója (mint a mostani). És ezek a VÁLASZTÓK el fogják mondani a többi VÁLASZTÓNAK is, hogy alapos körültekintés után mi a véleményük a jelöltekről. Ennyi.
Ha a szabad véleménynyilvánítással bármilyen kifogása van, akkor Ön nem demokrata!
(Rólam meg ír, amit akar. Semmi jelentősége.)
1 
