A cikk szerzője Varga Zsolt, a Magyar Evangéliumi Testvérközösség szociálpolitikusa, korábban a Somogy Megyei Kormányhivatal Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatója volt, azelőtt pedig Somogy Megyei Önkormányzat Park Szociális Otthon és Módszertani Intézmény igazgatója.
Az egyház és státusza
Dr. Iványi Gábor. Közismert ember Magyarországon. Egyházalapító, aki lelkészi tevékenysége mellett a szegények és elesett emberek egyik legnagyobb hazai segítője. Erre tette fel életét. Munkájához felépített egy pótolhatatlan intézményrendszert, közülük a legismertebb a hajléktalanokat ellátó Fűtött utca, az Iványi Gábor vezette Oltalom Karitatív Egyesület közreműködésével.
Iványi Gábor egyháza, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) még a rendszerváltozás előtt jött létre, szakítva az akkoriban a pártállammal kokettáló metodista egyházzal. Megtűrtek voltak, de még a kommunista hatalom sem törte rájuk az ajtót.
Aztán eljött 2010, Orbán Viktor került hatalomra. Iványi Gábor ellenséggé vált, akit egyházával együtt meg kell semmisíteni. Hogy miért? Mert nem állt be az Orbánt dicsőítők táborába, nem akart asszisztálni a miniszterelnök egyházakat maga alá gyűrő hatalmi játszmájához.
Tíz éve már, hogy a fideszes hatalom az állami apparátus közreműködésével, módszeres szívóssággal és kegyetlenséggel lehetetleníti el a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséget, az egyházi-karitatív intézményrendszerét.
Hogy tudták ezt elérni? Úgy, hogy elvették egyházi státuszukat. Mert Orbán Viktor így döntött: Magyarországon a végrehajtó hatalom feje – háta mögött a parlamenti kétharmaddal – határoz arról, hogy ki-mi számít egyháznak. Ha kedves a hatalomnak, akkor egyház, ha nem, akkor pedig nem egyház. Jó példa erre a Németh Sándor vezette Hit Gyülekezete, amely az Orbán rendszer alatt kapott egyházi státuszt, szemben Iványi Gáborékkal, akiktől elvették egyházi jogaikat, amelynek súlyos következményei lettek: elvesztették az egyházaknak járó állami támogatásokat.
Ha az egyház nem kapja meg kötelező állami támogatását és lehetetlenné teszik mindennapi működését, akkor halálra ítélik. Ez történt a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösséggel. Orbán ítélete évtizede megszületett és csak Iványi Gábornak és közösségének hősies harca miatt nem szűnt meg létezni. Igaz, ebben az is nagy morális támogatást adott, hogy az európai bírói szervezetek és jogszolgáltatók ítéleteikkel, döntéseikkel és véleményükkel Iványi Gáborék mellé álltak, javukra döntöttek. Egyelőre mindhiába, mert Orbánék nem hajtják végre az ítéleteket, folyamatosan taktikáznak és az időt húzzák várva, hogy működésképtelenné válik Iványi Gábor egyháza.
Legutóbb egyik kezével visszaadta az egyház technikai számát a Nemzeti Adó és Vámhivatal, de rögtön negyedmilliárd forintra rá is tenyerelt. Olyan pénzre, amellyel az egyháznak éppen a magyar állam tartozik. Abszurd helyzet. És persze drámai. Bizonytalanná téve tízezres nagyságrendű intézményi ellátott és iskolás gyermek sorsát, ezer dolgozónak és családjaik mindennapi megélhetését.
Iványi Gáborék Somogyban is segítenek
Bő két éve már, hogy az Oltalom Karitatív Egyesület megkezdte rászoruló somogyi családok és magányosan élő emberek segítését. Kaposvártól Igalig, Somogysámsontól Nagyberkiig jutnak el tartós élelmiszer- és ruhaadományok, havi rendszerességgel. Szellemi táplálékul egyházunk folyóiratát, az Élet és Világosság egy-egy példányával is megajándékozzuk a meglátogatott embereket.
Mindenhol örömet és megnyugvást tapasztaltunk, amerre csak jártunk. Várnak bennünket, várják csomagjainkat és várják a személyes találkozót, a beszélgetést. Szeretetet viszünk és még több szeretetet kapunk. Egyre több emberhez jut el az Oltalom segítő híre, nem véletlen hát, hogy sokasodik a segítséget kérők száma. Ez részben szomorú, hiszen egyre többen nélkülöznek Somogyban is, másrészt felemelő, hogy minél többeket tudunk segíteni, ünnepekkor megajándékozni.
Egyházunk és karitatív szervezetünk elnöke, Iványi Gábor többször járt Somogyban. Kaposváron, Marcaliban, Somogysámsonban, Nagyatádon. Nemcsak karitatív szállítmányokkal, hanem lelki-mentális erőt adó beszélgetéseivel erősítette meg a szegényeket és az őket segítőket.
Iványi Gábor a somogyi megyeszékhelyen közéleti és kulturális programokon is részt vett. Neki köszönhetjük, hogy Moldova Györggyel találkozhattak kaposvári olvasói, vagy Nagyatádon jótékonysági koncertet adott Balatoni Péter zongoraművész, de Somogysámson egyik cigány családjának lakóház-akadálymentesítése is Iványi Gábor náluk tett látogatásának eredménye.
Nem kevésbé fontos hír, hogy Kaposváron megalakult a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség helyi kis gyülekezete, amelynek kezdeményezői a Wesley János Lelkészképző Főiskola egykori kaposvári hallgatói voltak.
Az Oltalom és a MET gyökeret eresztett Somogyban és annak székhelyén, Kaposváron. Ha vége lesz a koronavírus okozta vészhelyzetnek, akkor Barcs lesz a következő terepmunka helyszíne. Ott várják szeretettel Iványi Gábort, hogy támogató közreműködésével tovább bővüljön a megsegített, illetve önkéntes segítő somogyi emberek köre.
Megalkuvás nélküli hősies küzdelem
Az én hősöm Iványi Gábor. A lelkész. Az egyházvezető. A gondolkodó értelmiségi. A tudós rektor. A rendszerváltó politikus. A szegények segítője. A megingathatatlan harcos. Az egyenes gerincű humanista. A remek ember.
Három éve ismerem személyesen. Akkor nyújtott nekem segítő kezet, amikor sokak cserben hagytak. Akkor, amikor konzervatív vezető szakemberként saját kormányom ellen fordultam, mert ezt diktálta az értékrendem és a lelkiismeretem. Mert a bűnökben nem akartam szövetséges lenni, így árulóvá váltam. „Elárultam” az aljassá váló hatalmi érdekközösséget, megpecsételve a sorsomat. Így kiírtam magam saját városomból és saját megyémből, mert ki-mi merne a hatalommal nyíltan szembe forduló emberrel együttműködni.
Ekkor találkoztam Iványi Gáborral. És segített. Munkát adott, szeretettel. Elvtelen feltételek és elvárások nélkül. Visszaadta önbecsülésemet és hitemet, hogy érdemes tisztességesnek maradnom. Hogy szükség van rám és nem voltak elfecséreltek a mögöttem hagyott évtizedek. És a legfontosabbat is visszakaptam: a szabadságomat. A kreatív alkotás és a tartalmas segítő tevékenység örömét. Azóta mindennap megélem az összetartó közösség élményét, a biztonságot jelentő lelki harmóniát.
Igen, Iványi Gábor nagyszerű ember.
Sokszor találkoztunk, beszélgettünk, programoztunk. Mégis van egy, ami kiemelkedik közülük: bő éve, amikor Iványi Gábor Kaposváron töltött egy hetet, kényszerpihenésen. A városban élő munkatársaként természetes volt, hogy meglátogatom és segítségére leszek, ha tudok. De ennél sokkal több, életem egyik legtartalmasabb, spontán programokkal teli hete lett. Mondhatom: karizmatikus volt az egész. Iványi Gábor személyisége tette azzá. Ahogyan a metodista és a zsidó helyi gyülekezet vezetőivel eszmét cserélt, ahogyan egykori főiskolai diákjaival beszélgetett, ahogyan helybéli értelmiségiekkel szót váltott, amilyen szeretettel családokhoz fordult, ahogyan tartalmas estét varázsolt egy jóízű vacsorából, ahogyan családjának apró ajándékokat vásárolt az adventi vásárban, amilyen alázattal viseltetetett minden itteni élethelyzetben.
Iványi Gábor az én hősöm. Akit megtisztelő követni és a közösségébe tartozni.
3 
