Minden korábbinál drágábban érkezett az orosz gáz Magyarországra májusban, a kormány azonban valószínűleg nem ezért korlátozta épp most rezsicsökkentést, hanem azért, mert az elmúlt hetekben biztossá vált, hogy az ősszel még ennél is többet kell majd fizetni – írja a G7 szakportál.
A lap szerint a kabinet és az érintett állami szereplők egy ideig kivárásra játszottak, egy kedvező fordulatban bízva, erre azonban már semmi esély.
Azok közül az uniós országok közül, amelyek a gázárról közölnek erről adatokat, Magyarországra érkezett a legdrágábban az orosz gáz, májusban. Az Eurostat külkereskedelmi adatai szerint átlagosan 123 eurócentért jött be az országba egy köbméter gáz, ami az akkori euróárfolyamon számolva 475 forint, írják. Az orosz import ára két hónapos csúszással követi a tőzsdei jegyzéseket. Azaz mivel márciusban az orosz-ukrán háború kitörését követően az irányadónak tartott holland tőzsdei gázár, a TTF rekordszintre emelkedett, az orosz importár is ezt követhette le májusban.
A G7 azt írja, hogy ez nem az az ár, amennyiért a magyar állam veszi a gázt az oroszoktól a tavaly kötött, és a kormányzat által rendkívül jónak értékelt szerződés keretében. Ugyanakkor szinte biztosan nincs is messze tőle. A megállapodás egésze ugyan titkos, de piaci szakértők szerint biztosra vehető, hogy az elmúlt hónapokban az orosz gáz – ha nem is egyetlen, de – messze legnagyobb hazai vevője a magyar MVM volt. Ez a teljes mennyiségnek akár a 80-90 százaléka is lehet.
A magas ár miatt a magyar fél nem is pörgette fel a betárolást, azaz a téli tartalék felhalmozását, írják. A lengyelek például az ágazatban jellemzőnél már hetekkel korábban elkezdték tölteni a tárolóikat.
A többi országhoz viszonyítva lassú betárolás arra utalhat, hogy a magyar fél inkább kicsit kivárt, hátha kedvezőbb lesz a helyzet, és később nagyobb ütemben olcsóbban lehet majd vásárolni.
Tavaly egész Európában ez volt a jellemző, és ősszel ez a halogatás vezetett nagyon durva túlkereslethez, illetve az árak elszállásához a gázpiacon, amit a háború már csak fokozott. Most viszont Európa rohamtempóban kezdett betárazni, így egy esetleges külön utas stratégiával akár nyerni is lehetett volna, ha bejön. Ám ha volt ilyen elképzelés, akkor nem jött be.
Bár április-májusban még úgy tűnhetett, hogy a háború kitörését követő csúcsokhoz képest alacsonyabb szintre áll be a gáz ára, júniusban újabb fordulat jött. Az, hogy az oroszok sorra állították le a szállításokat a különböző vezetékeken, rendkívül bizonytalan helyzetet teremtett a piacon, így az árak a márciusi csúcsnál is jóval magasabb szintre emelkedtek. Magyar részről a költségeket ráadásul tovább fokozta a forint rohamos gyengülése.
A kormányzat, illetve az oroszokkal szerződésben álló MVM így július elején valószínűleg azt látta, hogy most ugyan kissé kevesebbet kell fizetni a Gazpromnak, mint tavasz végén, ám szeptemberre olyan drágán kaphatjuk a gázt, ami végleg fenntarthatatlanná teszi a rezsicsökkentést.
Azt írják, hogy a rezsiemeléssel amúgy nem lenne ennyi baj, ha sikerült volna méltányossági alapon kijelölni a kedvezményes díjra jogosultak körét. De nem sikerült, ugyanis a rezsi-, és elsősorban a gázáremelés leginkább az energetikailag elavult Kádár-kockában, vagyis a hatvanas és nyolcvanas évek között épült családi kockaházakban lakókat fogja különösen rosszul érinteni.
Ahogy arról korábban szó volt, elrendelték az iskolák számára, hogy vizsgálják meg, át tudnak-e állni tűzifára, emellett pedig az erdészeteknek is fel kell mérniük, hogyan tudnának minél több fát kivágni, amit aztán majd el lehet fűteni.
