Elhunyt Tordy Géza, a Nemzet Színésze, a kaposvári Csiky Gergely Színház első társulatának tagja. A Kossuth-díjas, kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja május 1-én ünnepelte volna 86. születésnapját.
Tordy Géza 1938. május 1-jén Budapesten született, 1956-ban felvették a színművészeti főiskolára, de abban az évben nem indult színészképzés. Egy családi barát ajánlotta be Zách Jánosnak, a kaposvári színház akkori igazgatójának, aki meghallgatta az akkor tizennyolc esztendős ifjút, s végül szerződtette segédszínésznek. Az októberi forradalom idején a Csárdáskirálynő szerepelt műsoron, melyben Tordy epizódszerepet játszott.
- Éppen színpadon voltam az egyik jelenetben, amikor elterjedt, Pesten lőttek a Rádiónál – emlékezett vissza 2011-ben. - A hírt a DISZ Zrínyi Miklós Körének tagjai hozták, akik, miután meghallották, mi történik Pesten, azonnal átrohantak a színházba, ahol megszakították az előadást, s Gálfy László felolvasta a pesti fiatalok követeléseit. Mivel 23-a után elmaradtak az előadások, egész nap a városban csatangoltunk, nézelődtünk. Huszonhatodikán is sétálgattunk, amikor odajött az utcán hozzám Sallós főrendező, hogy kellene valaki, aki tudja a Szózatot. Mivel középiskolában nagy szavaló voltam, s persze a Szózatot is tudtam kívülről, karon fogott, s már mentünk is a Petőfi-szoborhoz.
Ahol egymás után léptek a talapzatra a szónokok, majd Tordy Géza valóban elszavalta a Szózatot.
- Óriási tömeg állt velem szemben, több ezer ember – emlékezett vissza a pillanatra a Nemzet Színésze. - Kihajtottam a galléromat, s amikor kimondtam a vers címét, az emberek levették a sapkájukat... Tizennyolc éves voltam, persze, hogy megrendített az egész. Pedig akkor igazából fel sem fogtam, minek vagyok részese. Csak néhány nappal később, amikor egy vajaskocsival feljutottam Budára, s onnan a kiskörúton, a Rákóczi úton a Keleti pályaudvart érintve hazagyalogoltam Zuglóba, s láttam a harcok nyomait.
A fiatal színész Somogyból aztán Szegedre került két évre, majd 21 évesen a Magyar Néphadsereg Színháza – Vígszínház – tagja lett, ahonnét a hatvanas évek közepén négy évadra a Madáchba szerződött, aztán visszatért a Vígbe. 1992-től a Győri Nemzeti Színház művészeti vezetője, 1995-től a Budapesti Kamaraszínház főrendezője, és évtizedekig oktatott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Több mint 60 darabot állított színre, filmezni 1957-ben kezdett: a Külvárosi legenda egyik szerepében debütált a kamerák előtt Olyan filmekben játszott főszerepet, mint a Fűre lépni szabad című, A kőszívű ember fiai, A Tenkes kapitánya, az Egri csillagok, a Kárpáthy Zoltánban, a Fekete gyémántokban, a 80 huszárban, A vörös grófnőben. Rendszeresen szinkronizált is, többek között Gérard Philipe-nek, Robin Williamsnek, Robert De Nirónak, Jack Nicholsonnak és Anthony Hopkinsnak kölcsönözte a hangját.
A Jászai-díjat először 1970-ben kapta meg, majd 1977-ben ismételten, 1980-ban lett érdemes művész, 1988-ban kiváló művész, a Kossuth-díjat 1991-ben vehette át. A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének kitüntetettje, a Hegedűs Gyula-díjat, az Ajtay Andor-díjat, a Bilicsi Tivadar-díjat és a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt is megkapta, 2005-ben a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjai közé is beválasztották, 2008-ban lett a Nemzet Színésze lett, 2011-ben Prima Primissima díjat kapott.
