"Én komolyan keresem a megoldást!"

2020-03-15 09:35 |

A háromgyerekes kaposvári édesanya saját dilemmáit tette közzé a Kapo(c)s Közösség nevű facebook csoportban, hogyan lesznek a mindennapok most, hogy bezártak az iskolák.

Frank Erika írása

Magam részéről komolyan keresem a megoldást. Van itthon egy 14 éves laptop, egy tablet, 3 okostelo. Ez eddig stimt. Van hozzá 3 különböző korú gyermek és egy 8 órában dolgozó egyedül nevelő szülő,aki nem fog tudni otthon maradni, mert nincs támogatás rá, a foglalkoztató pedig csak fizetés nélküli szabadságként hajlandó eltekinteni a munkavégzés ilyen indokkal történő megszakításától.


Tehát a középiskolás kezeli a laptopot a nappaliban, próbálja követni a tananyagot, ami nem kevés. A hatodikas a szobájában csetel az osztálytársaival, jó esetben a tananyagról (na persze), a harmadikas, mivel jó fiú olvassa a képregényeit, vagy esetleg egy ifjúsági regényt álló nap.
Mindezt persze 10 után, mert a szülő hét körül dolgozni megy a srácok meg visszabújnak még kicsit, aztán reggelit készítenek maguknak, majd a kamasz megrakja a tüzet és elmosogat a reggeli után. Ezután ül le és kapcsolódik be az oktatásba, de az aprók dél körül éhesek. Semmi gáz, melegítenek kaját amit anya/apa otthagyott nekik, esznek és kettő körül megint ranéznek, van e valami feladat.


A szülő fel őt körül, munkából hazatérve ránéz a két kicsire, majd 5 és este 9 között megtanítja nekik, az anyagot amit ebben a korban nem egyedül kell elsajátítani. Nyilván közben vacsorát készít, elpakol és megfőz másnapra. No problemo! Teljesen életszerű, akárcsak az hogy hetekig a kamaszra bízd a kisebbeket, esetleg a szomszédra, mindezt úgy hogy épp úgy haladjon mindenki a tanulással, mintha iskolába járna. Hiszen ma Magyarországon minden szülő, kamasz és minden szomszéd rendelkezik- őt minden korosztály tanítására alkalmassá tevő pedagógus -skillekkel. Életszerű elképzelés... Ja nem az!


De nem adom fel, keresem a megoldást!


Mégis, vajon hány olyan család van ma az országban, ahol nincsenek digitális eszközök, sem internet, de messzebb megyek asztal és főtt étel sem amit melegíteni lehetne, nincs kamasz akire hagyni lehet a kisebbet, nincs fogalom vagy akarat, képesség a szülőben, hogy tovább tanítsa munka után a gyereket?! Valóban, kell - e, hogy legyen? Az olló vészesen nyílik és egyre többen csuszunk lefelé, akár hogyan kapaszkodunk is. 
Mindez igaz nem csupán koronavírus idején.

Eredetiben itt lehet elolvasni az írást.